Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
JUBILEUMI TÁBOR DÉL AMERIKÁBAN Az Őrség Altábor balról jobbra — Ülve: Zombory Tomi est., Antal Pisti, Szabó Attila ó'v., Kasza István ó'v., Lajtaváry Dani st. Guggolva: Zaha Gábor cstj., Haynal Attila öv., Kádár Robi öv., Frankó Péter, Nagy Misi, Mayer Milton, Háden Ricsi, öv., Damenija Csaba, Nagy Miki Állva: Zaha Sanyi est. Tpk., Gröber Bemard öv., iß. Roósz László öv., Kokron Karcsi öv., Mágel Sanyi, Kesserű Gábor öv., Magyar Peti, Budaváry Attila öv., Országh Pisti, Máj Dani, Nagy Gábor és Kokron Sanyi öv. AZ ŐRSÉG ALTÁBOR ÉLETÉBŐL A délamerikai Jubileumi Tábor egyik altáborának élménydús életéről adjuk az alábbi sorokat Sok óra utazás után, megérkeztünk Nova Santa Rosa-ba. A kiválasztott táborhelyre egy teherautó vitt minket. Ezt utána nagyon megbántuk mert nem tudtuk, hogy később ugyanezt az utat nagyon sokszor gyalog kell megtennünk, mert a teherautó a feneketlen vörös sárban beragadt és mi pedig mehettünk három kilométert gyalog, nyakig a sárban. Sokszor dühöngve tettük meg a 3000 méteres sártengerben az utat, néha pedig örömmel mert az út másik végén ott voltak a lány altáborok. Ha jól visszagondolok, többször gyalogoltunk mint utaztunk, mert braziliában szokás már, hogy délután háromtól ötig esik az eső. De voltak sokan kiket ez nem zavart mert a különböző polaritású altáborok között a 10 nap alatt kifejlődött mágneses erővonalak elfelejtettették velük az időt és a teret. Köztudomású az, hogy a demokrácia a cserkészetben nem alkalmas életforma. Ennek ellenére miután megérkeztünk, szavazásra került az, hogy a vörös vizű folyó túlsó partjára menjünk-e táborozni kiirtva az ott levő dzsungelt, vagy maradjunk kényelmesen ezen az oldalon az Erdély Altábor nyakán. A szavazás megtörtént. Dani meg a parancsnok az átkelésre szavaztak, a többi a kényelmes ottmaradásra. Erre föl demokratikusan átkeltünk. Először átúsztunk a szerszámokkal és elkezdtük irtani az erdőt. A hidat, amit az 1. old. láttok két napig építettük nem kevés erőfeszítéssel. De megérte. A tábor büszkesége volt. Szilárdsága be van bizonyítva az által, hogy mind a 30-an rajta vagyunk. A 10 nap alatt remek tábori hangulat fejlődött ki. A legénység ugyan sokszor fenyegetőzött azzal, hogy a táborparancsnok fejét veszi, sőt csatakiáltást is költöttek rá, mert „túl sok volt a munka”. Akárhányszor, amikor egy újabb építkezéshez kezdtünk mindig háromszor elkiabáltuk, hogy „A fejét, a fejét a Zahának a fejét”, aztán pedig 10-szer hogy „Sztrájk, sztrájk!” és csak akkor kezdhettünk neki a komoly munkának. Végül mégis minden kitervezett építmény elkészült. A hangulathoz hozzásegített a dzsungel mert összehozott minket a közös küzdelemben, és az elszigeteltség mert nem mindenki tudott a hidunkon átbillegni. Az egymáshoz tartozás érzését Adám atya aki a túlsó parton ugyan, de egy a közelben lévő házikóban tanyázott, az ügyesen megszervezett tábortűz utáni beszélgetésekkel még jobban megerősítette bennünk. A tábor eredményes és élményteljes volt. Mind akik résztvettünk sokat nyertünk vele. Egy résztvevő 2
