Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1-2. szám
KANADA ŐSZI KISTÁBOR MONTREAL — a 23. sz. Szt. László és a 37. sz. Szt. Margit cserkész csapatok őszi kistáboráról hozunk rövid beszámolót, amelyet Annonciation mellett, a Csukly-farmon Szabó László barátunk területén tartottak október 11, 12, és 13-i hosszú-hétvégén. A tábort Rácz Marika cspk. és Rácz Béla rpk. vezették és sok szép élményben volt részük a résztvevő 34 cserkésznek. íme a beszámoló: Érkezésünk után az őrsök birtokukba vették a nekik kijelölt vadász-lakokat, s a hideg egy-kettőre kiűzte őket a szomszédos erdőbe, hogy fát szedjenek a konyhatűzhelyek számára. Rácz Laci bá-nak köszönhetik, hogy a „fa-kitermelés” gyorsan ment, lánc-fűrésszel egykettőre tűzfaméretűvé vágta a fatörzseket, — a cserkészeknek már csak el kellett vinni, és szét kellett hasogatni a tuskókat; máris vidáman duruzsolt a tűz a konyhatűzhelyekben, s körülöttük sürgölődtek a paprikáskrumpli elkészítéséhez. Minden feladat pontozva volt, még a paprikáskrumpli íze is. Aztán megkezdődött a tábortűz, de alig hangzottak el az első nóták, megeredt az eső. . . Bementünk a legnagyobb helyiségbe, s ott tovább peregtek a vidám tábortűzi számok. Vasárnap a szentmise után egésznapos portyára indultak az őrsök. A területet előzőleg ifj. Rácz Gyuri már lejárta, jelekkel ellátta, és így könnyű volt a portya ellenőrzése, nem lehetett megrövidíteni az utat vagy a feladatokat. A vasárnap-esti tábortüzön minden egyes őrs tábortűzi számok keretében tréfásan beszámolt a portya élményeiből. A történetek illusztrálására most közzétesszük Jászberényi Jóskának, a ,,Füst”-őrs öv.-jének beszámolóját: Egyszer volt, hol nem volt egy őrs, melynek füst volt a neve, mivel úgy begyújották a kályhát, hogy mind fulladoztak a füsttől, és elindultak portyára. A tagoknak a nevei: Siket ,,Süket” György, Kocsis ,,Füles” Feri, Sas ,,Madár” János, Hatz ,,Bolond” Misi és Jászberényi ,,Jell-o” József. . . . Megyünk, megyünk az úton. Egyszer csak mérges nagypofáju kutyák elkezdenek ránk ugatni, ugatni, (ami nem nagyon csodálatos) s mikor Miska rájuk ugat, mind elhallgatnak. Jobbról látunk egy házat, átmegyünk egy kis patakon. Egy kocsi lespriccel minket sárral. Sas,,madár” úgy néz ki mint egy disznó, piszkosak és olyan mérgesek vagyunk, hogy füst jön ki az orrunkból! Balról, a Petit Lac Lanthier partján egy új házat építenek, huh, de milyen érdekes! Egyszer csak hátulról meg ,,attakol” minket egy Camaro, melynek a ,,muffler”-je lógott. 90 km-es sebességgel rohan el mellettünk . . . Eddig még nem láttunk állatokat mirajtunk kívül! Aztán láttunk egy nagy kő-kéményt és tüzelőhelyet ház nélkül. Ez furcsa! Megérkezünk a mi hármas útkereszteződésünkhöz és megtaláltuk a jelzőszalagot. ,,Süket” talál egy üres piros 12-gauge töltényt. Huh! Később találkozunk két emberrel, akik lánc-fűrésszel ügyetlenül egy fát vágnak (3 óra múlva is ugyanazt a fát vágták)! Jön három vadász egy ,,van”-ben. Egyik sört ivott. Hé! Várjatok, mi is szomjasak vagyunk! Magállunk egy sziklánál pihenni az út bal szélén és viccelgetünk. Nem is kell viccet mondani, csak egymásra kell néznünk! Körülöttünk vannak bükkfák, juharfák, fenyőfák és láttunk egy ,,Jell-o Bush”-t is! Nagyon szőrös volt! (Miért nem borotválkoztál meg J. J.!) Láttunk egy fát, amelyre piros festékkel rá van festve S.O.S. Biztos a Carla-ék jártak arra! Balról van egy tó és egy mocsaras rész döglött fákkal. Az út közepén egy állatnak természeti hagyományát találjuk; nem tudjuk megállapítani, milyen állattól jött! Az úton látunk egy nyomorék R. L. békát, szegénynek hiányzott egy lába és emiatt össze-vissza ugrándozott! Mikor a ,,Füles” ezt látta, akkor kivette nyomorából és szenvedéséből! Kétszer fejbeverte! A homokban találtunk róka, kutya, mosómedve és ,,bio-foot” Misi lábnyomokat. Megállunk ebédelni a homokban, miközben lent a völgyben egy vadász moose-ra vár. Moose nyomokat találunk a homokban. Egyszer csak három kis vad kutya megtámad minket, ránk ugrálnak! Jaj! Pánik van az őrsben! Végre megérkezünk célunkhoz. Miután befejeztük úti térképünk leírását, sietünk vissza a vadászkabinba pihenni és újból befüstölni. Az úton visszafelé találkozunk egy másik békával, de ezt békében hagytuk, mert normális volt. Az út jobboldalán megálltunk, száraz nyírfakérget szedtünk a földről. Lesz mivel begyújtani. Az időjárás hirtelen megőrült, fújt a szél, esett az eső, hullottak a levelek és elesett egy ,,Jell-o” is, miközben a ,,Füles” füle megfagyott! A 3-as útkereszteződésnél Sas ,,madár” leveszi a jelzőszalagot, és megtartja. Biztos a hajába akarja tenni! Hallottunk vad libákat rikácsolni a hidegtől. Nem sokáig rikácsolnak, mert hallunk puskalövéseket! A Lac Petit-Lanthier-ban láttunk egy kacsát úszni. Az okos,,Füles” megpróbálta ijeszteni a szegényt. De a kacsa csak megfordította a fejét és ránézett, vajon mit akar ez a bolond? S aztán hazaérkeztünk, és befüstöltünk! Itt a vége, fuss el véle! így mentek a többi portyái beszámolók. Induláskor mindegyik őrs kézhezkapott egy rovásírásos és morzejeles levelet, meg egy térképet amelyre Béla bá és Rácz Gyuri berajzolták az útirányt és ezzel nekiindultak a portyának. Az esti tábortüzön vidáman peregtek — a tábortűzi számok a portyáról. Jól esett utána az alvás. De alig szenderültek álomba, a leányok vadászkabinja falán furcsa motoszkálásra lettek figyelmesek az őrök: valaki itt jár! Amint odanéztek, hirtelen megmozdult egy alak a sötétben, s már rohant is! Riadó! — hangzott a sikoltás, s máris ugrottak a leányok, sípszó, mindenki föl, támadás, megfogni őket! kiáltások hallatszottak s a parancsnokok gyülekeztették a népet a zászló körül, hogy tervszerűen történjék az ellenség üldözése. Egy kettőre elmúlt a fáradtság, a felajzottan csillogtak még a legkisebbek szemei is. Meg kell fogni őket, kiáltották. A gyerekek felsorakoztak a szomszédos kis erdő átfésülésére, ahová elmenekültek a támadók. Gondosan i
