Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-01-01 / 1-4. szám
AUSZTRÁLIA Kerékpárportya, avagy mozgótábor Tasmániában Elérkezett a várva várt nap, indulás Tasmániába. Reggel 8.45 órakor volt a találkozó a repülőtéren. Egyesek már egy órával előbb odaérkeztek, de voltak olyanok is akik egy kicsit elaludtak, de a végén mindenki szerencsére megérkezett és hamarosan beszálltunk. Jó utunk volt, s d.e. 11 órára megérkeztünk Hobártba. Létszámunk 47. A repülőn röpke tisztigyűlést tartottunk, megbeszéltük a programot az első napra. Sándor bá’, János bá’ és jómagam bementünk Hobártba bevásárolni. A többiek hamarosan átöltöztek és neki vágtak az útnak. Goór Zsuzsi vezeti a kombit, míg Bandi a landrovert. Tele van pakolva mindkét kocsi a konyha felszereléssel, ennivalóval és a hátizsákokkal. A menet elindult, irány Richmond. 41 kerékpáros nyomta a pedált hegynek fel, hegynek le. Igen meleg volt, a nap erősen tűzött. Sajnos megtörtént az első baleset is, Szentirmay Ibi felborult a kerékpárjával. Hála Istennek nagyobb baj nem történt, csak egy kicsivel kisebb bőr maradt a combján, karján. Egy útmenti tanyára bevitték, s innen nemsokára összeszedte a kombi. A többiek mentek tovább. Délutánra még jobban felmelegedett az idő, s egyre nehezebb lett a kerékpározás, de azért mindenki jól bírta, s délután 4-re meg is érkeztek a farmra, ahol táboroztunk. Hamarosan álltak a sátrak, s kék, zöld, narancssárga színekben pompázott a mező. A vacsora is elkészült, babgulyás kolbásszal. Rövid tábortűz után a tisztikar kivételével mindenki nyugovóra tért. 1979 december 29 szombat. Szép verőfényes napra ébredtünk, nem volt ugyan ébresztő fél hétig, de már mindenki kukorékolt reggel 6 órakor. Mosakodás után pakolás, reggeli, s máris indulás Richmondba. Rövid kerékpározás után benn is vagyunk a faluban. A börtön előtt leparkoljuk a kerékpárokat s megtekintjük a híres fegyencidőből származó börtönt, ami persze manapság már csak múzeum. Kattognak a fényképezőgépek, készülnek a fényképek. Nemsokára ismét útrakelünk, felnyergelünk. Elől ment a nagyobb fiú őrs, s utánuk a többiek őrsönként. A nap erősen sütött, s bizony egyre melegebb lett. Sok pihenőt kellett tartani, a melegre való tekintettel. Többször bementünk egy-egy tanyára a kulacsot feltölteni. Az út eléggé változatos volt, kisebb-nagyobb dombokkal tarkítva. Bizony többször tolni kellett a kerékpárt fel a hegyen. Hamarosan megálltunk ebédelni egy patak partján. Jól esett a pihenő, a hideg víz és a narancs. Enni sok kedvünk nem volt a nagy melegben. Pihenő után fürödtünk a kis patakban, volt aki ruhástól. Nem is volt baj, mert a nagy melegben perceken belül megszáradt a ruha. Nyergelj és indulás tovább. Táborhelyünk egy szép tó partján volt, mire beértünk a konyhasátor már állt. Egyenként szállingóztak be az emberek eléggé fáradtan. Épp hogy sikerűit felrakni a sátrakat, mikor kaptunk egy zuhit. Vacsora után tábortüzet raktunk a tó partján, s felcsendültek a szebbnél-szebb nóták. Volt egy pár móka és vicces jelenet is. Hamarosan mindenki elfáradt s nyugovóra tértünk, elcsendesült a tábor. 1979 december 30 vasárnap. Borús, felhős reggelre ébredtünk, az eső is csepergett, hideg szél fújt. Reggeli után lóra huszár, lóra és indulás, irány Oatlands. Jó volt kerékpározni a hűvös időben. Elosztottuk a társaságot két részre: a lassúk és a gyorsak. A lassúbbakat indítottuk először, majd fél óra múlva a többieket. így jobban működött a kerékpározás. Egy útmenti piknik helyen megálltunk ebédelni és pihenni. A nap is kibújt a felhő mögül, s kezdett egyre melegebben sütni. Pihenő után felpakoltunk és ismét útra keltünk, most már nehezebb volt hajtani. Egyre-másra maradoztak le az emberek. o Egy szép kis folyó mellett táboroztunk, s hamarosan álltak a sátrak, s a konyháról már szállt a finom vacsora illata. A délután folyamán forgószínpad kiképzést tartottunk. A folyó fürdésre nem volt alkalmas, amit egyesek a saját bőrükön tapasztaltak, hárman elvágták a lábukat rögtön, ahogy bementek. A folyó tele volt törött üveggel. így víziháborút rendeztünk vödrökkel, volt nagy sikoltozás és csetepaté. Nagy szél kerekedett s fújta a sátrakat, ezért tüzet nem tudtunk rakni s lámpáznunk kellett. 1979 december 31 hétfő. Az év utolsó napjára ébredtünk. Borús, esőtjósló volt az ég. Elkezdtünk pakolni, s közben elkészült a reggeli. Most már annyira belejöttünk, hogy 20 percen belül minden össze van pakolva, s fenn van a kocsikon. Épp reggelihez sorakoztunk, mikor elkezdett ömleni az eső, bizony sok minden megázott a hirtelen zuhiban, ami szerencsére hamarosan elállt. Jól esett a finom reggeli, elfogyasztottuk és útnak indultunk ismét két csoportban. Tunbridge nevezetű kis falucskában megnéztünk egy nagyon érdekes zenemúzeumot. Láttuk a mai lemezjátszó elődjét, nagyon régi orgonát s még sok más érdekes dolgot. A múzeum vezetője mindegyiket be is mutatta, mind működő állapotban volt. Ezután ismét nyeregbe szálltunk s indúltunk tovább. Hamarosan elérkeztünk a Ross nevezetű falucskához, melyet megtekintettünk. Sok szép régi házat láttunk, a falu tele van műemlékekkel. Megnéztük a hidat is, ami egy remekmű, 1826-ban építették fegyencekkel. Innen folytattuk az utat Campbelltown felé. Itt egy szép parkban ebédeltünk. Mivel nem akadt sok látnivaló, hamarosan útrakeltünk — a táborhely már nem volt messze. A mai nap 32 km-t tettünk meg. Egy szép farmra, folyó mellé érkeztünk. Itt vertünk tábort. Jól esik fürödni a hideg folyóban, s mindenki mosakszik, hajat mos, szépítkezik a szilveszteri murira. Vacsora után elkészítjük a gyümölcs puncsot, s kitesszük az összes finomságot mindenki nagy örömére. Vidáman szállt a nóta a tábortűz körül, majd éjfélkor elénekeltük a himnuszt és boldog újévet kívántunk egymásnak. 7
