Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-01-01 / 1-4. szám
[ 1980 január 1 kedd. Itt az új év, ragyogó szép reggelre ébredtünk, gyönyörűen sütött a nap. Ma reggel később volt ébresztő az előző esti murira való tekintettel. Mindenki kimászik a hálózsákból, előbújnak az álmos fejek. A reggeli torna hamarosan kiverte az álmot szemünkből. Mosakodás a friss folyóvízben s máris sátorszemléhez sorakozunk. Bizony előkerültek a piszkos csajkák, s a fogkefe mellett szunnyadó piszkos zokni. A mai nap nem mentünk tovább, pihenő napot tartottunk. Reggeli után nagymosást rendeztünk, majd valamennyi kerékpár ellenőrzés, javítás alá került. A javító gárdának majdnem egy félnapos munkájába került valamennyit rendbe hozni. Az ebéd után csendes pihenő, majd forgószínpad, a napostiszt szerint „faragószínpad” kiképzés van: Anna vezetésével gyermekjátékokat játszanak nagy élvezettel; később elsősegély oktatást kapnak Zsuzsitól. Estére az idő hidegre fordult, hűvös szél fújt. Mindenki jól felöltözött. Bandi bá’n egy hatalmas pulóver volt, amibe Szabolcs bá’ is belefért, s egy darabig így mókáztak, mászkáltak ketten egy pulóverben, amíg el nem fáradtak. Lehúztuk a zászlót, s tábortűz köré gyülekeztünk, s jól esett a meleg tűz. Tamás vezette a tábortüzet nagy szakértelemmel. Elénekeltük a „Szellő zúg távol’’-t és mentünk lefeküdni. 1980 január 2 szerda. Gyönyörű ferőfényes napra ébredtünk. Jól esett a fürdés a folyóban. Mosakodás után ismét pakolás, minden nagyon hamar elkészült, elfogyasztottuk a reggelit s indulás. Útirány Clarendon nevezetű falu. Az első 25 km út kellemes, mindenkinek jól megy a kerékpározás. Az első pihenő egy hídnál volt megbeszélve, de mikor odaértünk, még csak fél tizenkettő volt, ezért úgy határoztunk, hogy még ledaráljuk a 10 km-t Nile nevezetű falucskáig, s így már csak kb 7 km marad a táborhelyig. Hamarosan az út földúttá változott, nagyon puha és kavicsos volt, s nagyon nehéz volt a menet, csúsztak a gépek. Végre pihenő, s ebéd. Étel nem annyira kell, mint ital. Indulás tovább. Hála Istennek az út kissé megjavult, s hamarosan a táborhelyen voltunk, ami nagyon szép, egy folyó partján — a víz kitűnő. A fiúk odaérkezés után nyomban ugródeszkát szerkesztettek, s nagy élvezettel ugrált mindenki. Az idő is remek, kellemes enyhe szellő fúj. Most már egészen közel vagyunk Launcestonhoz. Zsuzsa bevitte Stopic Antalt a kórházba, mert baj van a karjával. Már repedt csonttal jött el hazulról, s most ráesett, s azt hisszük sikerült eltörnie. Sötétben fogyasztottuk el a vacsorát. Vacsora után egy páran a tisztikarból halászni mentek, s az .ifjabb’ Sanyi bá’ sok finom halat fogott. A zászlót lehúztuk s rövid tábortűz után hamarosan lefeküdtünk. 1980 január 3 csütörtök. Éjjel nagyon hideg volt, bizony mindent magunkra szedtünk, hogy ne fázzunk. Borús, hűvös reggelre 8 ébredtünk. Reggeli torna egy kicsit bemelegített, majd ismét gyors pakolás. Ma délelőtt megtekintettük a Clarendon házat, ami egy múzeum a National Trust kezelésében. Nagyon impozáns épület, 1838-ban építették. A ház szép park közepén áll, s korabeli bútorokkal van berendezve. A lány és fiú őrsök nekivágtak az útnak, mi meg a kombival bementünk Launcestonba vásárolni. A város nem túl nagy, beillik Sydney egy kerületének. Stopic Gézát el kellett vinni a fogklinikára, mert volt egy nagyon csúnya lukas foga, ezt ki kellett húzni. Mire a táborhelyre érkeztünk, már mindenki ott volt, s állt a tábor. Ma délután nagy kerékpár javítás, tisztítás folyt. A sok földúttól bizony piszkosak lettek a gépek és javításra szorúltak a sebességváltók is. Finom paprikás csirke illata terjeng a levegőben, a síp megszólalt s mindenki nagy lelkesedéssel vette tudomásúl, hogy kész a vacsora. A vacsora remek volt, 10 ujját nyalta mindenki. Ránkfért a pihenés, hamarosan elcsendesedett a tábor. 1980 január 4 péntek. Megszólalt a trombita és álmos fejek bújtak ki a sátrakból, reggeli tornára is előcammogott mindenki. Reggeliztünk, még sült hal is jutott egyeseknek Sanyi bá’ jóvoltából, aki minden este halászik s fog is valamit. Ma kemény út áll előttünk, irány Poitana, 36 km és ebből 16 km hegynek fel. Hosszú, fárasztó út volt. Sokat pihentünk, szedtünk vadvirágokat. Az út mentén egymást érték a hegyi források, vizük jég hideg volt. Majdnem minden forrásnál megálltunk s felfrissítettük magunkat a jó hideg vízzel, s feltöltöttük a kulacsokat. A hegy derekán megálltunk ebédelni. Kicsit pihentünk, aztán indúltunk •megint, még jócskán van előttünk út. Bizony csak este 6 órára értünk be a táborhelyre halott fáradtan, alig maradt energia felverni a sátrakat. A Great Lakes partján táborozunk, igen szép a táborhely és végre rendes WC is van. Mindenki megrohanja. A tó nagyon szép, de elég hideg a víz, azért volt aki bemerészkedett fürödni. Vacsora felséges volt, csirkeleves, rántotthús krumplival és saláta. A saláta az Cserhalmi specialitás — „tábori csalamádé”. Az idő nagyon lehűlt, azt vártuk, mikor fog havazni. Amit csak lehetett, magunkra szedtünk. Jól esett a tábortűz körül ülni, s bizony lassan elálmosodtunk, s így álomra hajtottuk fejünket. 1980 január 5 szombat. Hideg reggelre ébredtünk, a reggeli torna kissé felmelegített. Reggelire bundáskenyeret kaptunk forró kávéval vagy teával. Gyors pakolás s máris indulás, irány Lagoon of Islands. Ma csak 28 km kerékpározás van tervbevéve. Az út nagyon jó, kissé lankás, dimbesdombos ugyan, de mi az nekünk. Olyan jól megy a hajtás, hogy már ebédre a táborhelyen voltunk. Az úton volt egy-két probléma a kerékpárokkal. Az egyik csoportban egymásba szaladtak, mert az első fékezett. Nem történt nagyobb baj, csak kerékpárt kellett javítani. Táborhelyünk egy mocsaras tó partján lapos, szép füves terület. A tó itt fürdésre nem alkalmas, mert
