Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-8. szám
a regölést, — mely legősibb népszokásaink közé tartozik — három napon át gyakorolja. Mit nevezünk ma regölésnek? A magyar nép gazdag képzelete, századokon keresztül, sok szebbnél szebb alkotást hozott létre. Ezek megszépítették nehéz életét. Dalokban adott hangot szomorúságának, örömének, szerelmének. A népmesékben a sokszázados elnyomatás tükröződik, végül mindig a jó és igaz győzedelmeskedik. Változatos táncaiban, játékaiban a legyőzhetetlen életerő fejeződik ki. Megszépítette mindennapi életének használati tárgyait: gyönyörűen kihímezte viseletét, kifestette, faragta bútorait, eszközeit... Ezeknek a népi kincseknek a felismerését, megismerését, és az erre való nevelést nevezzük ma regölésnek. Ez alkalommal, bár a Szilágyságba vezetett utunk, mégis főleg általános jellegű regösmunka folyik, mert a többség „újonc’’. A régi gárdát, mely az elmúlt 10 év során bejárta a Kárpátmedence különböző tájegységeit: a Hortobágyot, Orbánságot, Erdélyt, Kalocsát, a Palócföldet, Sárközt, a Matyóföldet, s legutóbb Göcsejt, új regölők váltották fel, — akikkel előbb az alapokat kell megismertetni; népviseleteket, szokásokat, stb. Ezt tükrözte a magukra öltött különféle tájegység ruháinak színes tarkasága is, mely a falukutató csoportok szerint oszlott meg. Főleg: kalocsai, palóc, sárközi, matyó és kalotaszegi viseletek voltak. Az előadók: Pálos Niki néni és Pista bá, valamint Hevesi Nagy Tibi bá, színes és értékes előadásokkal, valamint szemléltető, gyakorlati munkákkal, mint hímzés, faragás stb. tették érdekessé és felejthetetlenné e rövid három napot, ahol maradt azért idő nótázásra, táncolásra és esténként a fonóban: játékra, mókára. Hazánk nagy költője Juhász Gyula így könnyezik „Regös az udvarban” című versében: Szabad-e regölni? Régi rónák, messzi puszták boldogságos mélabúját érzítek-e még a vágyat, újra látni vén hazánkat? Szabad-e regölni? Érzítek-e még a vágyat, mely a szabad, ősi sátrak álmait áhítja vissza ... Ki a Tisza vizét issza ... Szabad-e regölni? Hold ha feljő, -nap ha támad, érzitek-e még a vágyat, leborulni, le a földre, az Anyára, az Örökre? Szabad-e regölni? Emlékeztek Emesére, arany gímre, fehér ménre, világbíró Etelére, kinek ott hullt drága vére? Szabad-e regölni? Öreg Isten népe voltunk, Európán átrobogtunk, Hadak útját égbe írtuk, e világot győzve bírtuk. Szabad-e regölni? Haj, urak, haj, regö rejtem, könnyemet mély kútba ejtem, énekem mind elfelejtem, úgysem ért már senki engem . . . Az ausztráliai regös cserkészek nagyonis megértik Juhász Gyula lát. Éneklik a népdalokat, hímeznek, faragnak, népviseletet készítenek és öltenek magukra, magyar táncot ropnak, magyar ételt főznek és esznek, megismerkednek a népszokásokkal, mert tisztában vannak azzal, hogy a mi szerepünk hasonló az ezer év előtti regösökéhez. Hagyományaink, nemcsak külföldön, de a Kárpátmedencében is veszendőben vannak. Ha mi felelevenítjük a régi dicsőséges magyar történelmet, ősi dalainkat, szokásainkat, művészetünket; ezeket megismerjük és tovább adjuk, akkor a múltat átvisszük a jelenbe, és megmentjük a jövő számára. Ez a mai regös munkája! Cserkész munka! Jó munka! — s — a PÉNZ - A TELEFONKÖNYVBEN! Sydneyből jelentik: Sydneyben (Ausztrália) újféle pénzszerzési forrást próbáltunk ki. A postahivatal minden évben új telefonkönyvet nyomtat, amit privát vállalkozók szállítanak házhoz. A két csapat árajánlatot adott be egy kerület ellátására (12,000 könyv). Elfogadták egy közvetítő révén, aki a csapat volt tagja. A következő hétvégen 40-en, 14 kocsival és egy teherautóval fogtunk neki Eastwood környékén a munkának. A tiszta haszon 2,000 dollár, amit a januári csónaktúrára tábláztunk be. Máshol is meg lehet próbálni! (Meg is próbálták — és ment! A new-yorki cserkészlányok pontosan felhasználták az ausztrál receptet. Roham-munkával a csapat a new-yorki Yorkvilleben, a „magyar”-negyedben több ezer telefonkönyvet hordott ki az előfizetőknek. Lapzártakor még pontos számokat nem tudunk mondani. Csak annyit tudunk, a lányok futva hordták ki a könyveket és gyalog az ötödik emeletre is, ha nem volt felvonó. Még most is futnak . ..) 7
