Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5-8. szám

a regölést, — mely legősibb nép­szokásaink közé tartozik — három napon át gyakorolja. Mit nevezünk ma regölésnek? A magyar nép gazdag képzele­te, századokon keresztül, sok szebbnél szebb alkotást hozott lét­re. Ezek megszépítették nehéz éle­tét. Dalokban adott hangot szomo­rúságának, örömének, szerelmének. A népmesékben a sokszázados el­nyomatás tükröződik, végül min­dig a jó és igaz győzedelmeskedik. Változatos táncaiban, játékaiban a legyőzhetetlen életerő fejeződik ki. Megszépítette mindennapi éle­tének használati tárgyait: gyönyö­rűen kihímezte viseletét, kifestette, faragta bútorait, eszközeit... Ezeknek a népi kincseknek a felismerését, megismerését, és az erre való nevelést nevezzük ma regölésnek. Ez alkalommal, bár a Szilágy­ságba vezetett utunk, mégis főleg általános jellegű regösmunka fo­lyik, mert a többség „újonc’’. A ré­gi gárdát, mely az elmúlt 10 év során bejárta a Kárpátmedence különböző tájegységeit: a Horto­­bágyot, Orbánságot, Erdélyt, Ka­locsát, a Palócföldet, Sárközt, a Matyóföldet, s legutóbb Göcsejt, új regölők váltották fel, — akikkel előbb az alapokat kell megismer­tetni; népviseleteket, szokásokat, stb. Ezt tükrözte a magukra öltött különféle tájegység ruháinak színes tarkasága is, mely a falukutató cso­portok szerint oszlott meg. Főleg: kalocsai, palóc, sárközi, matyó és kalotaszegi viseletek voltak. Az előadók: Pálos Niki néni és Pista bá, valamint Hevesi Nagy Tibi bá, színes és értékes előadá­sokkal, valamint szemléltető, gya­korlati munkákkal, mint hímzés, faragás stb. tették érdekessé és fe­lejthetetlenné e rövid három napot, ahol maradt azért idő nótázásra, táncolásra és esténként a fonóban: játékra, mókára. Hazánk nagy költője Juhász Gyula így könnyezik „Regös az udvarban” című versében: Szabad-e regölni? Régi rónák, messzi puszták boldogságos mélabúját érzítek-e még a vágyat, újra látni vén hazánkat? Szabad-e regölni? Érzítek-e még a vágyat, mely a szabad, ősi sátrak álmait áhítja vissza ... Ki a Tisza vizét issza ... Szabad-e regölni? Hold ha feljő, -nap ha támad, érzitek-e még a vágyat, leborulni, le a földre, az Anyára, az Örökre? Szabad-e regölni? Emlékeztek Emesére, arany gímre, fehér ménre, világbíró Etelére, kinek ott hullt drága vére? Szabad-e regölni? Öreg Isten népe voltunk, Európán átrobogtunk, Hadak útját égbe írtuk, e világot győzve bírtuk. Szabad-e regölni? Haj, urak, haj, regö rejtem, könnyemet mély kútba ejtem, énekem mind elfelejtem, úgysem ért már senki engem . . . Az ausztráliai regös cserkészek nagyonis megértik Juhász Gyula lát. Éneklik a népdalokat, hímez­nek, faragnak, népviseletet készí­tenek és öltenek magukra, magyar táncot ropnak, magyar ételt főz­nek és esznek, megismerkednek a népszokásokkal, mert tisztában vannak azzal, hogy a mi szerepünk hasonló az ezer év előtti regösö­kéhez. Hagyományaink, nemcsak külföldön, de a Kárpátmedencében is veszendőben vannak. Ha mi fel­elevenítjük a régi dicsőséges ma­gyar történelmet, ősi dalainkat, szokásainkat, művészetünket; eze­ket megismerjük és tovább adjuk, akkor a múltat átvisszük a jelen­be, és megmentjük a jövő számára. Ez a mai regös munkája! Cser­kész munka! Jó munka! — s — a PÉNZ - A TELEFONKÖNYVBEN! Sydneyből jelentik: Sydneyben (Ausztrália) újféle pénzszerzési forrást próbáltunk ki. A postahivatal minden évben új te­lefonkönyvet nyomtat, amit privát vállalkozók szállítanak házhoz. A két csapat árajánlatot adott be egy kerület ellátására (12,000 könyv). Elfogadták egy közvetítő révén, aki a csapat volt tagja. A következő hét­végen 40-en, 14 kocsival és egy te­herautóval fogtunk neki Eastwood környékén a munkának. A tiszta ha­szon 2,000 dollár, amit a januári csó­naktúrára tábláztunk be. Máshol is meg lehet próbálni! (Meg is próbálták — és ment! A new-yorki cserkészlányok pon­tosan felhasználták az ausztrál re­ceptet. Roham-munkával a csapat a new-yorki Yorkvilleben, a „ma­­gyar”-negyedben több ezer tele­fonkönyvet hordott ki az előfize­tőknek. Lapzártakor még pontos számokat nem tudunk mondani. Csak annyit tudunk, a lányok fut­va hordták ki a könyveket és gya­log az ötödik emeletre is, ha nem volt felvonó. Még most is fut­nak . ..) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom