Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-8. szám
KÉT NEW-BRUNSWICKI LEVÉL Nem tudjuk, érdekel-e benneteket, hogy mi történt nálunk, de úgy gondoltuk, mégis röviden beszámolunk csapatunk eseményeiről. A cserkészévet jól kezdtük. Mindjárt az elején férjhez adtuk egyik segédtisztünket, Vári Idát (akit sokan ismertek!) Salopek Jánoshoz! Reméljük, házasságuk olyan boldog lesz, mint amilyen szép volt az esesküvőjük és lakodalmuk ! Végvári Vazul Atya (akit szintén sokan jól ismertek!) eskette őket a newbrunswicki Szt. László templomban. Cserkésztestvérei (lányok és fiúk) népviseletben mulattak velük a „lagziban”. Miután jól kimulattuk magunkat, megkezdtük a komoly munkát, mégpedig csapatgyűléssel. A regös munka is újra megkezdődött a hosszú nyár után, melyet sokan (12-en!) Európába töltöttek. Tartottunk is mindjárt egy dia-képes beszámolót, mindenki elmondhatta tapasztalatait, élményeit. Az októberi emlékünnepélyen a „Lengyelország szélén” c. népballadát adtuk elő (a fiúkkal együtt), saját feldolgozásban. Rajkirándulásunkat, melyet a közeli Matawanba terveztünk, ugyan elmosta az eső, de a cserkészotthonban mégis megtartottuk. Szerintem a vacsora volt a legsikeresebb, mert nemcsak hogy megettük, amit főztek, de gyomormosás nélkül meg is úsztuk ... A cserkészbálon a 41-esek „színejava” megjelent és nyilván fiúkban sem volt hiány, mert hajnalig mulattak. Itt a vacsorát nem a lányok főzték, de gyomormosásra itt sem került sor ... Mikulás is járt a Cserkészotthonban. Közel 100 kis magyar gyereket ajándékozott meg, és intette őket a jóra. Ez utóbbi a nagyobbaknak sem ártott, mert, hogy őszül a parancsnok, annak oka van .. . Ádventi összejövetelt is tartottunk csapatkeretben. Ez egvben megadta a kellő hangulatot a betlehemezéshez, melyet másnap kezdtünk meg. Közel 50 magyar családot láttgatott meg a két csoport, a kis Jézus születését hirdetve magyar szóval, magyar énekkel. A karácsonyi jótett-hét alkalmából róvereink 2 hétig segítettek egy 4 gyermekes családnál, ahol ikrek születtek. Karácsony hetében pedig regöseink (a fiúkkal együtt) végiglátogatták a környék aggmenházait, énekszóval köszöntve őket. Hagyományos karácsonyi tábortüzünket karácsony másnapján tartottuk meg a Rocky Hill-i cserkésztanyán. Az erdő mélyén lobogó kis tüzek tápláják, élesztik bennünk a cserkészparazsat, hogy friss lánggal lobogjon lelkűnkben az új évben is. Február 4-én vidám farsangi délutánt rendeztünk kicsiknek, nagyoknak egyaránt, díjaztuk a jelmezeket (mindenki nyert) és finom uzsonnával fejeztük be. Február 18-án téliportyára indult a „nagy” raj. Sűrű havazásban mentek végig a rohampályán. Igazi élmény volt, különösen a később odaérkezett fiúkkal a hólabdázás! De túléltük! Az „Egri nők” vacsorája :s élmény volt... kissé me^ó^ett ugyan, de éhesek voltunk, megettük. Fáradtan, vizesen értünk haza. Szóval, ez az újság Brunswickon. Reméljük, hogy hamarosan hallunk más csapatokról is. Addic szeretettel köszöntünk mindannyiótokat és kívánunk további Jó munkát! A brunsivicki 41-esek AZ 5-ÖS CSAPAT „ESTI GYAKORLATA" Sok spekulálás után, hogyan tegyék őszi portyájukat érdekesebbé, az 5-ös csapat vezetői elhatározták, hogy rendes, egynapos portya helyett, „ESTI GYÁKORLAT”-ot rendeznek. Egyik szombaton 1 órakor indultak el a Cserkészotthonból a Rocky Hill-i tanyára. Zászlófelvonás után játék volt a foglalkozás a nagy réten. Ezután eay másfélórás őrsi program következett. Ez okvetlenül fontos volt az esti „programhoz”, különösen az eayik őrsnek, amely kenuzást tanult a kanálison. Nem tudták, hogy mi várja őket... Két vezető volt megbízva a vacsorakészítéssel és vacsora után naeyban folytak az előkészületek a ..gyakorlatira: míg parancsnokunk, Miki bá, foglalkoztatta az őrsöket a VITÉZ PRÓBA keretmeséjével, addig a vezetői gárda eltűnt az erdő mélyében... Percek alatt a rendes, normális, mindennapos cserkészvezetőkből vad, barbár törökök lettek! Turbánok, korom, kardok és mindenféle „maskara” közbeiktatásával egy csúf, félelmetes török bandát hoztak létre. Az előre felderített portya helyen, a kanálison túl, benn mélyen az „őserdőben” várták a magyar VITÉZEKET a vérszomjas TÖRÖ KÖK! őrsönként ment az indítás a táborhelyről. A legidősebbeknek kenuval kellett a kanálison átkelni. A nagy sötétségben több érdekes és félelmetes akadály volt. A cél: egy marék aranyat hozni a török kincsesládából a táborhelyre. Ez a feladat nem volt éppen könnyű, mivel a kincsesláda a török tábor közepén állt! Ronda, alvó törökök között lopakodtak be az őrsök, és mindegyiknek sikerült is megszerezni az aranyat. Ezt persze az őrsöket kergető fáklyás törökök és lángoló nyilak kissé megnehezítették. A táborhelyre visszatérve a vacsorái égett levesnek, a sok félelemnek, fájdalomnak és nehézségnek megvolt az eredménye. A VITÉZEK arca „fültől-fülig” csupa mosoly volt, és zászlólevonás után sok szép élménnyel és egy emlékül készült kis bőr-félholddal a markukban tértek vissza a kocsikhoz. Mire a darázs zümmögéshez hasonló beszéd lassan elült a fekete éjszakában, az erdő is elcsendesült és mintha az is megelégedetten mosolygott volna. Teszár öcsi AUSZTRÁLIÁBÓL KÜLDTÉK — Én már álltam szemben oroszlánnal, fegyver nélkül. Egyre közelebb és közelebb jött. — És te? — Tovább mentem a következő ketrechez. » o e Amerikai vendég érkezik egy kis francia vendéglőbe. Gombát rendel. A pincér a markát nyújtja: — Hat dollár ötven cent. Az amerikai csodálkozik: — Előre kell fizetni? — A gombát igen. 8
