Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-8. szám
REGÖS TÁBOR AUSZTRÁLIÁBAN — Szép, fejlődő cserkészmunka van ott. Három csapatunk közül kettőnek a fenntartó testületé a los-angelesi római katolikus magyar egyház, a harmadiké a hollywoodi magyar református egyház. Mndhárom csapat nagyon lelkes, és mindinkább kialakul köztük a szoros együttműködés ... A csapatoknak a katolikus egyház otthont vett, házat. Hat szobáját, konyháját a cserkészek szépen kifestették, népi motívumokkal díszítették. Kifogástalanul dolgoznak az összes nyugat-tengerparti csapatok. És a munka egységes, a szövetségi előírásoknak megfelelően. Minden évben rendezünk vezetőképző tábort Fillmoreban, erre onnét is elküldik a fiúkat, lányokat. Nemcsak tiszti- vagy segédtiszti, hanem őrsvezetői fokon jönnek onnét is, és Fillmoreban átveszik az új ötleteket. Tehát függetlenül a távolságtól, egységes a munka. — A generációs átváltás hogy megy végbe? — Los Angelesben mindhárom csapatnak új vezetője van. Az idősebbek már csak az anyagiak előteremtésével foglalkoznak, a csapatmunkába nem avatkoznak. — Ügy tudom, mihelyt hazajöttél, úgyszólván már készültél is Venezuelába? — Igen. Két nap múlva indultam. Rutinlátogatás volt elsősorban, de megnéztem egy regöstábort is, ami erre a hétvégére esett. Caracas mellett volt... Általában nagyszerű magyar élet van, gyönyörű magyar házzal. Az ottani magyarok lelkesek. Létszámuk 3 és 5 ezer közt lehet. Egy földrengés megrongálta a régi magyar házat, amit annak idején készen vettek. Lebontották, és teljesen újat építettek. Ez a legszebb, vagy legalábbis az egyik legszebb magyar ház az egész világon. Anyagi erejük rendkívül nagy. A múlt nyáron a zenekart New Yorkból „importáltak”, ami önmagában is csinos összegbe került. A magyar napokon részt vettek a többi nemzetiségek is, tehát nagy tömeg volt. Azt hiszem, Caracasban élnek a legjobb módú magyarok. A múlt őszön rendezte meg a IV. magyar cserkész kerület tizedik Regös Táborát, a Melbourne melletti Steiglitzben. A dimbes-dombos vidék e helyeken erdőkkel borított hegyekké nő és a műútról letérve, kacskaringós földúton felfelé haladva jutunk e félreeső, vadregényes helyre. Valójában iskolatábomak használják, s így éppen megfelel a mi céljainknak. — Mit láttál a regöstáboron? — Nagy fejlődést mutattak a fiúk, akik — meg kell vallani — régebben nem jeleskedtek a magyar nyelv ismeretében. Beszéltek mind, persze magyarul akkor is, de nem kielégítően. Az új vezetésnek tulajdonítható a változás. Öröm volt hallgatni őket. A regölés meglehetősen nagyfokú nyelvkészséget kíván meg és meglepődtem, milyen jól megy minden. Persze, ezt azzal is lehet magyarázni, hogy rendkívül nagy bennük a magyar összetartozási érzés és az áldozatvállalás. Legutóbb 18-an jöttek el Fillmoreba a vezetőképző táborba. Ezekből öten csak azért jöttek, hogy a kötelező magyar érettségi legalább egyik tárgyából vizsgázzanak és előtte egy tanfolyamot végezzenek. — Gondolod, hogy ez a „gene- is. Külön épületben van a fiúk és lányok hálóhelyisége és fürdőszobája. Külön van, csúcsos tetejű, fagerendás házikóban az ebédlő, a jól felszerelt konyhával. Az ebédlő átalakul előadóteremmé, ahol a hatalmas kandallóban vígan ropog a tűz, és barátságos meleget áraszt az egybegyűlt csillogó szemű fiatalokra. Mintegy 70 regös cserkész és előadó jött össze Melbourne-ből, Sydneyből és Adelaide-ből, hogy rációs átváltás” mostmár általánosnak látszik? — Egy példát mondok. Nemrégiben egy cserkészbál elszámolására gyűltünk össze valahol. Utána kellemes fehér asztal melletti diskurálás közben egy 18 éves lány kifejezte elégedetlenségét. Fülelni kezdtem és biztattam: mondjad csak, mi a baj? Minden kertelés nélkül kifejtette, ők a 18 évesek, úgy érzik, háttérbe vannak szorítva. Nem a fővezetőségről beszélt. Oda öregek kellenek. Viszont a középfokú vezetésben ők is részt kérnek. Erre valami afélét mondtam, elvégre a középfokú vezetésben egyre több a 20-25 éves! „Hja — felelte — a 25 évesek már öregek ...” Lám, vannak már öreg fiatalok 6
