Magyar Cserkész, 1975 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3-8. szám

A szerkesztő tenyerébe hajtja a fejét. Sokáig nem ír, ébren álmodik. Visszaálmodja magát a „jubitáborba”, abba a különös világba, az Ontario-tó kanadai oldalára, ahová a magyar cserkészek összefutottak a szélrózsa minden irányából.

Szélrózsa? A világtörténelemben volt néhány birodalom, ahol „a nap sohase nyugodott le”. Harminc év óta a magyar cserkészet is ilyen roppant szétszórtságban él, fejlődik. Virágzik. Olyan természetesnek találjuk, hogy az ausztráliai magyar cserkész, aki Sidneyből jött, együtt parolázik azzal, aki Stockholmból került az oronoi erdőbe. Természetes? Inkább valószínűtlen. És mégis való ...

Történelemből felel a kiscserkész: „Szent István olyan jó ember volt, hogy még a reformátusoknak is adott egy templomot.”

1 1