Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
Teljes siker koronázta a 3.~ik ausztráliai cserkész nagytáborunkat . . . Robinson Crusoe távoli szigetén ÁLMUNKBAN SEM KÉPZELHETTÜK VOLNA nem is olyan régen, ami a közelmúltban megtörtént váratlan meglepetések zömétől terhes világunkban. Mert ki is hihette, alig pár évtizeddel ezelőtt, hogy diákköri könyveinkből ismert hősök, mint Winnettou, Old Shatterhand, meg az „Irokéz” és más indián törzsek földjén: az Újvilág erdei magyar cserkészek danájától visszhangozzanak? Azt azután még a mesék világában sem gondolhattuk megvalósíthatónak, hogy a földgolyóbis legdélibb kontinensén diadalmas elismerést érdemelhessen ki a piros-fehér-zöld lobogó! És megannyi megpróbáltatás árán ugyan, a hazát vesztettek ezt is kiérdemelték maguknak. Még hozzá Ausztráliában, ahol nem is olyan régen szigorú beolvasztási nyomás fogadta az oda bevándoroltakat, akikre csak a legalacsonyabbrendű munka lehetősége várt. A menekült „lágerek” szabadultjai azonban szorgalmukkal és rátermettségükkel kivívták az egyenrangúságot és az immár harmadízben megrendezett cserkész Jamboree fényes bizonyítéka volt a kedvezőre változott időknek. A SZABADFÖLDI MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG alapításától fogva ügyvezető elnöke, Bodnár Gábor immár harmadízben utazott Ausztráliába, ahova ma is, az egyre nagyobb sebésséggel közlekedő gépmadarakkal is 26 teljes órát vesz igénybe az út. Olvasóink közül kevesen szánhatják magukat az európai távolság ötszörösének megtételére s így megkértük Gábor barátunkat, mondjon el egyet s mást három hetes ausztráliai kiruccanásának élményeiről — ezzel megtakarítván valamennyiünk részére az útiköltséget. — A hasonnevű folyóról elnevezett Y arramundi nagytábor megtekintése volt természetesen az Ausztráliába vezető útam fő célja. Alig 30 mérföldnyire Sydneytől, közvetlenül a Blue Mountains meredek hegylánca alatt terült el a „Hegyalja” névre keresztelt magyar tábor. Roppant távolságokról kereken 400 magyarul beszélő cserkészfiú és leány részére szellemi és fizikai próba volt ez a Jamboree. Öt ausztráliai város: Adelaide, Geelong, Melbourne, Perth és Sydney 12 magyar cserkészcsapata vállvetett összmunkával vetélkedett egymással, hogy melyikük tud szebb tábort építeni, jobban megfelelni a cserkészélet követelményeinek. „Velemjáró” címen 16 oldalas zsebkönyvet adott ki a táborparancsnokság, pontosan előírva minden nap minden órájának teendőit, a változatos munkaprogram és események időrendjét. Hevesi-Nagy Tibor táborparancsnok és szorgos gárdája valóban tehetségének legjavával mintatábort varázsolt Yarramundiban! — Magyar iskolákkal gyéren lévén Ausztrália ellátva, a „Hortobágy” nagytábor egyik legfontosabb pontja a magyar nyelvtudás felmérése volt, hogy annak alapján ezentúl még tüzetesebben lehessen a magyar cserkészet egyik legfőbb célját megvalósítani. Vareska Andy ezen a téren valóban emberfeletti munkát végzett, amikor a 20 éven aluli korcsoportban levő 300 táborozó mindegyikét levizsgáztatta magyar beszédből, írás-olvasásból és mint a kérdésnek, bár Amerikában született, de alapos szakértője, gyakorlati tanácsokkal tudja ellátni a szülőket. Ily felmérés után a cserkészet, kezdeményezésére Ausztrália minden magyarlakta városában lesz állandó magyar iskola. — Táborlátogatási napokon nagyszámú öregcserkész kereste fel a Kék Hegylánc lábánál épült Hortobágyot. Sokan közülük 25 évvel ezelőtt, Passau környékén csatlakoztak a cserkészmozgalomhoz. Ma anyagilag megalapozott emberek, szép családdal, orvosok, ügyvédek, mérnökök. Az utóbbiak közé tartozik Mátéffy Pista is, az ausztráliai városok felhőkarcoló'nak építésze, aki nem volt rest — túróscsuszát főzőkanalazni a cserkészkonyha hőségében. Mert ne feledjük: Ausztrália beceneve angolul azért „antipodes”, tehát ellenlábas, mert ott fordított az időjárás: most éppen rekkenő nyár uralkodik arrafelé. 1— Beérkezett, kimagasló magyar is van, aiei a mi vonalunkon támasztja alá kultúránk; intézményeink gyarapítását. Az ausztráliai magyar cserkészet legfőbb mozgatója, Rauch Károly testnevelési tanár egy napra elvitt Bakács Lajos barátunkhoz, a Cserkészszövetség Nagytanácsának évek óta illusztris tagjához. Amit ott láttam, az minden képzeletet felülmúl. Bakács Lajos családja szívós munkával Ausztrália legnagyobb és legmodernebb tojás „gyárát” létesítették, ahol 100 ezernél is több fehér Leghorn tyúk etetése, tisztántartása, a tojás mosása, dobozolása mind automatikusan megy végbe. Még a takarmánymagvakat is sajátmaga állítja elő az üzem, melynek a száraz Ausztráliában annyira fontos víztárolója, sőt saját áramfejlesztő telepe is van, mert hiszen a patyolattiszta tyúkházakban egész éjjel ég a villany, hogy annál több tojás kerüljön piacra. A melegszívű Bakács nemzetség feje nem csupán üzleti sikereket aratott a legtávolabbi földrészen, hanem megmaradt meleg szívű magyar hazafinak, aki minden jó ügyünk bőkezű mecénása — A mintegy 70 ezer főnyi ottani magyarságnak mind nagyobb számú tagja Délvidékről való, mert Tito igyekezett megszabadulni tőlük és olosegítette kivándorlásukat. Ezek gyerekei olyan hibátlanul, minden akcentus nélkül beszélik szüleik anyanyelvét, mintha most érkeztek volna Baranya, Bácska és Bánát színmagyar falvaiból. (Katolikus Magyarok Vasárnapja)
