Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-03-01 / 3-4. szám

Teljes siker koronázta a 3.~ik ausztráliai cserkész nagytáborunkat . . . Robinson Crusoe távoli szigetén ÁLMUNKBAN SEM KÉPZELHETTÜK VOLNA nem is olyan régen, ami a közelmúltban megtörtént váratlan meglepetések zömétől terhes világunkban. Mert ki is hihette, alig pár évtizeddel ezelőtt, hogy diákköri könyveinkből ismert hősök, mint Winnettou, Old Shatterhand, meg az „Irokéz” és más indián törzsek földjén: az Újvilág erdei ma­gyar cserkészek danájától visszhangozzanak? Azt azután még a mesék világában sem gon­dolhattuk megvalósíthatónak, hogy a földgolyóbis legdélibb kontinensén diadalmas elismerést érde­melhessen ki a piros-fehér-zöld lobogó! És meg­annyi megpróbáltatás árán ugyan, a hazát vesz­tettek ezt is kiérdemelték maguknak. Még hozzá Ausztráliában, ahol nem is olyan régen szigorú be­olvasztási nyomás fogadta az oda bevándoroltakat, akikre csak a legalacsonyabbrendű munka lehető­sége várt. A menekült „lágerek” szabadultjai azon­ban szorgalmukkal és rátermettségükkel kivívták az egyenrangúságot és az immár harmadízben megren­dezett cserkész Jamboree fényes bizonyítéka volt a kedvezőre változott időknek. A SZABADFÖLDI MAGYAR CSERKÉSZ­SZÖVETSÉG alapításától fogva ügyvezető elnö­ke, Bodnár Gábor immár harmadízben utazott Ausztráliába, ahova ma is, az egyre nagyobb se­­bésséggel közlekedő gépmadarakkal is 26 teljes órát vesz igénybe az út. Olvasóink közül kevesen szánhatják magukat az európai távolság ötszörösé­nek megtételére s így megkértük Gábor barátun­kat, mondjon el egyet s mást három hetes ausztrá­liai kiruccanásának élményeiről — ezzel megtaka­rítván valamennyiünk részére az útiköltséget. — A hasonnevű folyóról elnevezett Y arramun­­di nagytábor megtekintése volt természetesen az Ausztráliába vezető útam fő célja. Alig 30 mérföld­­nyire Sydneytől, közvetlenül a Blue Mountains meredek hegylánca alatt terült el a „Hegyalja” névre keresztelt magyar tábor. Roppant távolságok­ról kereken 400 magyarul beszélő cserkészfiú és leány részére szellemi és fizikai próba volt ez a Jamboree. Öt ausztráliai város: Adelaide, Geelong, Melbourne, Perth és Sydney 12 magyar cserkész­­csapata vállvetett összmunkával vetélkedett egy­mással, hogy melyikük tud szebb tábort építeni, jobban megfelelni a cserkészélet követelményeinek. „Velemjáró” címen 16 oldalas zsebkönyvet adott ki a táborparancsnokság, pontosan előírva minden nap minden órájának teendőit, a változatos munkaprog­ram és események időrendjét. Hevesi-Nagy Tibor táborparancsnok és szorgos gárdája valóban tehet­ségének legjavával mintatábort varázsolt Yarra­­mundiban! — Magyar iskolákkal gyéren lévén Ausztrália ellátva, a „Hortobágy” nagytábor egyik legfonto­sabb pontja a magyar nyelvtudás felmérése volt, hogy annak alapján ezentúl még tüzetesebben le­hessen a magyar cserkészet egyik legfőbb célját megvalósítani. Vareska Andy ezen a téren valóban emberfeletti munkát végzett, amikor a 20 éven aluli korcsoportban levő 300 táborozó mindegyikét le­vizsgáztatta magyar beszédből, írás-olvasásból és mint a kérdésnek, bár Amerikában született, de alapos szakértője, gyakorlati tanácsokkal tudja el­látni a szülőket. Ily felmérés után a cserkészet, kez­deményezésére Ausztrália minden magyarlakta vá­rosában lesz állandó magyar iskola. — Táborlátogatási napokon nagyszámú öreg­­cserkész kereste fel a Kék Hegylánc lábánál épült Hortobágyot. Sokan közülük 25 évvel ezelőtt, Pas­­sau környékén csatlakoztak a cserkészmozgalom­hoz. Ma anyagilag megalapozott emberek, szép csa­láddal, orvosok, ügyvédek, mérnökök. Az utóbbiak közé tartozik Mátéffy Pista is, az ausztráliai vá­rosok felhőkarcoló'nak építésze, aki nem volt rest — túróscsuszát főzőkanalazni a cserkészkonyha hő­ségében. Mert ne feledjük: Ausztrália beceneve an­golul azért „antipodes”, tehát ellenlábas, mert ott fordított az időjárás: most éppen rekkenő nyár uralkodik arrafelé. 1— Beérkezett, kimagasló magyar is van, aiei a mi vonalunkon támasztja alá kultúránk; intéz­ményeink gyarapítását. Az ausztráliai magyar cser­készet legfőbb mozgatója, Rauch Károly testneve­lési tanár egy napra elvitt Bakács Lajos barátunk­hoz, a Cserkészszövetség Nagytanácsának évek óta illusztris tagjához. Amit ott láttam, az minden kép­zeletet felülmúl. Bakács Lajos családja szívós mun­kával Ausztrália legnagyobb és legmodernebb to­jás „gyárát” létesítették, ahol 100 ezernél is több fehér Leghorn tyúk etetése, tisztántartása, a tojás mosása, dobozolása mind automatikusan megy vég­be. Még a takarmánymagvakat is sajátmaga állítja elő az üzem, melynek a száraz Ausztráliában annyi­ra fontos víztárolója, sőt saját áramfejlesztő telepe is van, mert hiszen a patyolattiszta tyúkházakban egész éjjel ég a villany, hogy annál több tojás ke­rüljön piacra. A melegszívű Bakács nemzetség feje nem csupán üzleti sikereket aratott a legtávolabbi földrészen, hanem megmaradt meleg szívű magyar hazafinak, aki minden jó ügyünk bőkezű mecénása — A mintegy 70 ezer főnyi ottani magyarság­nak mind nagyobb számú tagja Délvidékről való, mert Tito igyekezett megszabadulni tőlük és olo­­segítette kivándorlásukat. Ezek gyerekei olyan hi­bátlanul, minden akcentus nélkül beszélik szüleik anyanyelvét, mintha most érkeztek volna Baranya, Bácska és Bánát színmagyar falvaiból. (Katolikus Magyarok Vasárnapja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom