Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
GÁCSÉR IMRE (Sao Pauló): Cserkésztábor Brazíliában f/r ialudtak a tüzek Campos do Jordao he* gyein és völgyeiben. Január 9 és 17 közt egy héten át égtek csillagos hideg estéken. A hortenziás Campos do Jordao legszebb díszét öltötte föl a 272 táborozó magyar fogadására. Az idő is megemberelte magát. Csak egyszer próbálta ki az eső a tábor ellenálló képességét és jól is tette, mert nem tábor az olyan, ahol minden kedvez és nincs mód a cserkész ellenálló képességének kipróbálására. A Palócok (leánycserkészeink) szenvedték meg ezt a próbát leginkább, de becsülettel elviselték. Az övéké volt a legromanlikusabb táborhely, ki kellett azt érdemelni. Kezdjük talán az adatoknál. 272 cserkészfiú és cserkészleány (7 életévtől) táborozott Campos do Jardao magas hegyei között. Ehhez még hozzá kell számítani a „törzset“. A hétvégeken ezt a létszámot is túlhaladtuk, amikor szép számmal jelentek meg az öregcserkészek, akik munkájuk miatt csak ekkor tudtak jönni. Délamerikai viszonylatban ilyen számban még nem táboroztak együtt magyar cserkészek. Honnan jöttek? Buenos Airesból, Cordobából, Sao Pauloból, Rio de Janeiroból, Victóriából, volt résztvevő Kanadából is, az Egyesült Államokból is. Sajnáltuk, hogy Venezuelából senki sem jött. Akkor lelt volna igazán teljes a délamerikai kép. De nekik közelebb esik Északamerika. Felejthetetlen élmény volt, amikor katonás rendben pattoglak a vezényszavak és felkúsztak a zászlók, a jubileumi vándorzászló és a magyar és brazil zászló a természettől is zászlórúdnak rendelt gyönyörű kandaláberes fenyőfára. A műszaki berendezés kitünően működött, hála technikai segítőnknek, a bencés Timót testvérnek. A Szent Imrék kemény munkával már előre fölverték a sátorok zömét, hogy eső esetén legyen hol menedéket lalálniok a táborba érkezőknek. A vízellátási, a fürdési lehetőséget minden allábor számára biztosították. Még a Mátra és Hargita altáborok magaslataira is eljutott a víz. Csak az nem tussolt, aki nem akart. Mert kora reggel bizony metsző volt a hideg. A 100-nál több argentin cserkésznek meglepetés volt az éjszakai hideg. Míg lent Sao Pauloban tikkasztó hőség nyomorította az embereket, Campos do Jordao-ban éjszaka fáztunk, nappal élveztük a tiszta magaslati levegőt 1600—1900 méterrel a tenger színe fölött. Senki sem unatkozhatott ebben a táborban sem. A szellemi olimpiász, a népdalversenyek, a táncvetélkedés, a sportversenyek, a táborok díszítése, építése, a tábortüzek előkészítése, a késő estékbe nyúló tábortüzek, a kirándulások a vidék festői tájékaira, az akadályversenyek és a nagy hadijáték, mind-mind annyira lefoglalták a „Isten akarata az is, hogy magyar vagyok” fiatalokat és a vezetőket, hogy az egy hét, mint egy nap repült el. Valójában nem is volt más az egész hét, mint egy hosszú, mozgalmas, felejthetetlen nap, amelyben nappalok és éjjelek összefolytak egy gyönyörű, többé meg nem ismételhető testvéries vállalkozásban, ahol cserkészvoltukat, brazil és argentin szálakkal átszőtt, de mégis valódi magyarságukat élték tízezer kilóméterekre hazájuktól fiatal magyarok. Az „égig érő fa“ volt táborunk jelképe. A résztvevők elmondhatják, hogy Mesebéli hősként megmászták azt a fát és fenn összefogták együttesen és külön-külön egy felejthetetlen élményben az egész cserkész- és magyar világot és erösbílelték hivatástudatukat az emberiség szolgálatára. Ebből a mélyen emberi élményből érezhették meg ízelítőt a látogatók is a tábor utolsó előtti napján. Amikor is a népviseletbe öltözött fiatalság mutatta be vetélkedését brazil és argentin „káté“ szerint. De amikor azt is láthatták a lorenai kis „búzavirágok“ megnyitó szereplésével, hogy az a kultúrkincs, mit féltve őrzünk cserkészetünkben, képes meghódítani nem magyarokat is. Campos do Jordao vezető emberei, akik megtisztelték táborunkat látogatásukkal, ezt a hatást értékelték leginkább. Gödöllőnek emlékével szívünkben vidáman és meggondoltan építettük a szintézist argentin és brazil magyar fiatalok közt, a szintézist az óhazával, azzal, amely csak virtuálisan élhet, de amelyhez minden ízünkkel ragaszkodunk. Jó mulatság volt, jó munka, felejthetetlen élmény.
