Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

Széljegyzetek a Buffaloi Tiszti Konferenciáról Varázsa van a tiszti konferen­ciának. Mindenütt más és más, noha a lényeg ugyanaz és hogy éppen a buffaloiról számolok be, puszta véletlen. Illetve majd­nem. Gábor bá atyai biztatására mentem el. Megfigyelőnek. Ezt, persze, nem kell szószerint ven­ni. Biztosan éppen azt nem fi­gyeltem meg, ami szükséges lett volna. Szilveszter este gyülekeztünk a piaristák iskolájában, annak is a nagy ebédlőjében, ami bál­teremnek is beillik. Sorjában befutottak a legtávolabbiak is, nem egyenruhásán, mert a ve­zetőség egy kis “civil szórako­zást” helyezett kilátásba. De nem minden feltétel nélkül! Gá­bor bá egy papírlapot ragasz­tott ki a bejárathoz, aminek a tartalma ez volt: lányok nad­rágban nem vehetnek részt a mulatságon! Hangulat parancsra! Az érdekeltek közt meglehe­tő meghökkenést váltott ki: nem tudták, parancsnak vegyék­­e, vagy csak tanácsnak? De a kétkedőknek megmagyarázták, ma este csak “nőies” öltözéket fogadunk el. A lehetőségekhez képest mindenki engedelmeske­dett, — kiderült, hogy egye­seknek még nagyestélyiük is volt. Rendkívül lassan emelkedett a hangulat. Eleinte a hangulat­nak nyoma sem volt, a gramo­fon nyerített, de senkise hede­rített rá. Végül is Gábor bá megparancsolta: legyen hangu­lat! És csodálatos volt, — hi­szitek, vagy nem! — a vezéri parancsszóra a hangulat kez­dett előbújni, eleinte bátortala­nul, de aztán minden vezény­szóra emelkedett. Ekkor győ­ződtem meg véglegesen, hogy magyar cserkészetben semmi sem lehetetlen! Még itt sietve megjegyzem, hogy a hard rock és a többi modern táncdal eleinte nem vál­tott ki semmi lelkesedést, “a begyújtáshoz” megint csak a jó öreg “Kerek a káposztát” kel­lett elővenni, utána a “Révész­legényt” s akkor már a leme­zek is előcsalogatták a jókedvet, aminek aztán nem akart vége­­szakadni még a hajnali órák­ban sem. Gábor bá, mint a cser­készerkölcsök legfőbb őre elő­ször a szelíd meggyőzés esz­közével próbálkozott. — Micso­da disznóság, — kiáltotta, — hogy senkise hallgat már a szó­ra, indulás lefeküdni, hogy a­­kartok néhány óra múlva tisz­ta fejjel részvenni a konferen­cián ?! Végül is, be kell vallanom, kénytelen volt erősebb hang­nembe átcsapni, míg végül ki­ürült a terem. Az előadások Eszemágában sincs a kétna­pos konferenciát töviről-hegyi­­re leírni. Minek is? A Vezetők Lapjának legközelebbi számá­ban az előadásokat elolvashat­ja mindenki. Az előadások és a viták három részre tagozódtak. Az első rész a magyar iskolák körül csoportosult és ilyen elő­adások hangzottak el: Mit ad­hat a cserkészet az iskolának? (Pigniczky Lászlóné, Philadel­phia) ; Mit adhat az iskola a cserkészeknek? (Hochenburger Éva, New York); A korszerű pedagógia főbb kérdései (Tur­ner Klára, Cleveland). A má­sodik rész tengelyében a ma­gyar kultúra állt, ilyen című fejtegetésekkel: A népi kultúra szerepe a magyar cserkészet­ben (Göcsey Rita, Toronto) A nemzeti kultúra szerepe a ma­gyar cserkészetben (Lendvay Imre, Garfield.) A harmadik részben a magyar cserkészet hírét és helyét latolgatták a társadalomban: Ahogy a fiata­lok látják (Vareska Andrea. Cleveland); Az Idősebbek sze­mével (Szappanos István, Cle­veland); Egy kívülálló gondo­latai a magyar cserkészetről (Dr. Bárdos Tamás, Buffalo). A konferencián valami szá­zan vettünk részt, — én főleg a fiatalokat figyeltem, amint vitáztak, vagy feltárták saját kétségeiket, másoktól várva a választ. Nehézkességnek semmi nyoma. Sohase felejtem el, pél­dául, Mester Máriát, amint mo­solyogva, magabiztosan vezette a vitát. Honnan tanulta? Néha felkapta az ember a fe­jét, — azt hiszem Vareska And­rea mondta: — A magyar cserkészet, eb­ben legyünk biztosak, nem há­zasságközvetítő intézet! Keményen mondta, s az öre­gebb jogán kénytelen vagyok egy halk megjegyzést fűzni hozzá: — Persze, hogy nem az. De azért jó volna, ha minél több magyar cserkész fiú és lány kötne egymással házasságot. Sok jó származna belőle a ma­gyar cserkészetnek és általában a magyarságnak. És ez részem­ről egyszerű óhaj. Gondolom, akadt volna né­hány hozzászóló, de inkább le­nyelték. Kényes kérdés ez. Hagyjuk egyelőre pihenni. — Hol tud a nyomorúságos esz­közökkel dolgozó magyar iskola versenyre kelni a jól berende­zett, egyetemes tantervekkel működő amerikai, német, vagy ausztrál iskolákkal? — ime egy kérdés a sok közül, ami újból és újból felmerült. — Politizáljon - e a magyar cserkész?-ez a kérdés is jó sok időt kötött le. — Van - e jogunk magyar­nak lenni nagy népek tengeré­ben? És főleg van-e értelme? — 9 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom