Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

EGY PÁSZTOR LEVÉL OLVASÁSA KÖZBEN Minden magyar cserkésznek tudnia kell magyarul. Enélkül nem lehet senki köztünk. Fájt a szívünk, ..hogy magyar szár­mazású fiúkat és lányokat kel­lett elbocsátanunk a csapatok­ból, mert szülei “elfelejtették” átadni örökségül azt a nyelvet, amit ők is apáiktól, anyáiktól kaptak. A magyar cserkészet tengelye,- mindene! — a ma­gyar nyelv, annak őrzése, ápo­lása. Nem minden magyar, nem minden szülő értette meg a Ma­gyar Cserkész Szövetséget. Vol­tak, akik szembe is fordultak Velünk, azt hajtogatva, hogy a magyar származású gyermek tanulja meg a befogadó ország nyelvét s az pontosan elég. Nem kell több. Felejtse el azt is, hogy szülei magyarok voltak. És most egyszerre megszólal Mindszenty József a bíboros prímás, aki felső külföldi, 1971 adventján kiadott pásztorlevelé­ben ezt kiáltja nemcsak papjai, hanem hívei felé -s az egész nyugaton élő magyarságnak szólva hitfelekezeti különbség nélkül: ne engedjétek, hogy a magyar nyfelv leszáradjon gyer­mekeitek ajkáról! “A család reményünk horgo­nya, -így szól a pásztorlevél egy része, -hogy nem engedi elhalkúlni az anyanyelvet. Ha semmi örökséget nem hagyha­tunk gyermekeinkre, az ősi nyel­vet ne hagyjuk elveszni... Nem hibáztatható a befogadó nép nyelvének ismerete, de nincs lehangolóbb, mint a szülők életében a gyermeknél megszűnt hazai nyelv. .. És a pásztorlevélnek annyi más kitétele emlékeztet papot, szülőt, mindenkit: nfe hagyjuk elveszni a magyar nyelvet! Mi, akik egy negyed század óta küszködünk érte, pontosan meg­értjük a Prímás minden szavát. És hálások vagyunk Neki, hogy első külföldi pásztorlevelét nagy részben ennek szentelte. Mi tud­juk azt, hogy a legtöbb szülő kényelemből nem tanította ma­gyarul a gyermekét. Mert, bi­zony, olyan országban, ahol a játék, az iskola nyelve angol, német, spanyol, portugál rop­pant nehéz, mindennapos küsz­ködés a magyar nyelv megta­nítása a gyermeknek. Ezt a kü­lön küzdelmet sok szülő nem volt hajlandó vállalni. S voltak olyan szülők is, akik valami afélét állapítottak meg, hogy a magyar nyelv “zavarja a befogadó ország nyelvét”. A gyermek nem képes mindkét nyelvet jól megtanulni. így í­­télték halálra a magyar nyelvet a maguk családi körében. Ezzel szemben, természetesen, az i-Kopjafák gazság az, hogy a gyermek nem két, hanem négy - öt nyelv megtanulására is képes, minden külön megerőltetés nélkül. Sőt! A magyarul is tudó gyer­mek gyorsabban megtanulja pL az angol helyesírást, mint tár­sa, aki csak angolul tud. Nekünk a Prímás pásztorle­vele még mond valamit: azt, hogy a helyes úton jártunk. CSERKÉSZMAJÁLIS ADELAIDEBEN Októberben volt, a világon mindenféle jó szórakozással, fi­nom ételekkel. A szülők is részt vettek és a játékok során a nők kiálltak a férfiakkal — kötél­húzásra-----Sajnos, a férfiak nyersereje ezúttal is eredmény­nyel járt, úgy felhúzták a sze­gény nőket a sáros gyepen, hogy sokáig megmaradt a helyfe, főleg a térdeken. De jócskán volt horzsolás a karokon, lába­kon is. A nők meglehetősen ke­ményen tartották magukat, szak­értők szerint a fű azon a helyen legfeljebb a jövő majálisra bú­jik ki újból Pápai Istvánná yg yt yg yy yg yg yy yis yu yu illa állal bitS SITb SÍK ■llaBilBBlni all II ■ A VULKÁN Egy nagy utazási iroda képvi­selője megérkezik egy kis dél­tengeri szigetre, hogy körülnéz­zen, érdemes - e azt valamelyik utiprogramba beleilleszteni. — A vidék szép, a tenger vize kellemes — mondja a szállodai­gazgatónak. — De romantikán kívül szeretnénk valami külön­legeset is nyújtani. Nincs valami érdekes látnivaló? — Legfeljebb egy kialudt vul­kán! — válaszol az igazgató. — Vulkánt mondott? — csap a homlokára az utazási szakember. — Igazi vulkánt? Isten áldja meg magukat, ha i­­lyesmijük van, miért hagyták ki­aludni? 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom