Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

retetvendégséget tartunk. De különösen megszentelt amikor az Isten egyházát építjük és annak a tisztaságát féltő kezek­kel őrizzük. Leginkább azonban arra emlékezünk, hogy milyen áldo­zatos volt a Jézus keze. Enged­te, hogy odaszegezzék a kereszt­fához. “Nagyobb szeretet sen­kiben sincs annál, mint az a szeretet, hogy valaki életét ad­ja az ő barátaiért”, mondotta. Senkisem tudott közömbös ma­radni ennyi szeretet láttán. Vagy megtért és követője lett, vagy pedig ellene fordult, hogy megölje, ő pedig még kivégzői­nek is megbocsátott, mert ki­meríthetetlen az önfeláldozó szeretete. Vájjon mennyire áldozatho­zó a mi kezünk? Ha csak azo­kat szeretjük, akik minket sze­retnek, még semmi áldozatot nem hoztunk. Ha azokkal te­szünk jót, akik velünk jót tesz­nek, még nem lesz áldozatos a kezünk. Az áldozatnak ára van: önzetlenséget, önfegyelmet, ön­megtagadást követel. Milyen a kezünk? Hasonló-é a Krisztus kezéhez ? Segítő - e, megszentelt - e, áldozathozó-e? “Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A kezük gyümöl­cséről. Dr. Havadtőy Sándor ref. lelkész. LÓSÁRDY ZSUZSANNA Az egyik amerikai magyar cserkészcsapat (a san francis­coi) a nevét viseli. Keveset tu­dunk róla. Rákóczi szabadságharcának egyik lánglelkű asszonya volt Zsuzsánna, aki Sátoraljaújhe­lyen'született 1681-ben. A 20 éves lány bátyját, Miklóst kö­vette Rákóczi táborába: Mik­lós zászlótartója volt Rákóczi­nak. Zsuzsánna kötözte a katonák sebeit, a harcok szünetében pe­dig saját szerzeményű csatada­lait énekelte, lelkesítve a csa­patokat.. 1705-ben nagy csata volt Zsibónál, él az ottani emberek ajkán még ma is a dal: “Zsibónál a Szamoson, Kalpag úszik a habon...” Lósárday Zsuzsánna is ott volt —, a hagyomány szerint — “a fejedelem egy nővel ebé­delt a hegycsúcson, egy kőla­pon, amit azóta is Rákóczi asz­talának hívnak ...” De attól fogva Zsuzsánna út­ja különvált Rákócziétól. Er­délyben, Marosvásárhelyen a császári csapatok elfogták és halálra ítélték, mert verseit, énekeit ismerték a bécsi udvar­nál is. Egyetlen fennmaradt írása veiében egy helyen. Egy kuruc beütés során o­­lyan zűrzavar keletkezett, hogy Zsuzsánna megszökhetett bör­tönéből. Törökországba menekült. Mindvégig hű maradt Rá­kóczi fejedelemhez. És a ma­gyar szabadsághoz. »»ssssssssssss A NAGY VADÁSZ — Azonkívül Afrikában tigris­re vadásztam — meséli egy társaságban a na­gyot mondásáról híres világuta­zó. — De hiszen Afrikában nincs is tigris — veti közben valaki bá­tortalanul. A nagy vadász vállat von. — No persze, nem is lőttem egyet sem... egy levél, amit a börtönből írt valamelyik ismerősének. “Boldogtalan szegény fejem nyögöm az idők mostohaságát, fogságban sanyargatják teste­met, lelkemet, én pedig sira­tom szegény magyar hazámnak megbomlott sorsát” — írja le­— Én már álltam szemben az oroszlánnal fegyver nélkül. Az egyre közelebb és közelebb jött. — És te mit csináltál? — Tovább mentem a követke­ző ketrechez. — 4 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom