Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
retetvendégséget tartunk. De különösen megszentelt amikor az Isten egyházát építjük és annak a tisztaságát féltő kezekkel őrizzük. Leginkább azonban arra emlékezünk, hogy milyen áldozatos volt a Jézus keze. Engedte, hogy odaszegezzék a keresztfához. “Nagyobb szeretet senkiben sincs annál, mint az a szeretet, hogy valaki életét adja az ő barátaiért”, mondotta. Senkisem tudott közömbös maradni ennyi szeretet láttán. Vagy megtért és követője lett, vagy pedig ellene fordult, hogy megölje, ő pedig még kivégzőinek is megbocsátott, mert kimeríthetetlen az önfeláldozó szeretete. Vájjon mennyire áldozathozó a mi kezünk? Ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, még semmi áldozatot nem hoztunk. Ha azokkal teszünk jót, akik velünk jót tesznek, még nem lesz áldozatos a kezünk. Az áldozatnak ára van: önzetlenséget, önfegyelmet, önmegtagadást követel. Milyen a kezünk? Hasonló-é a Krisztus kezéhez ? Segítő - e, megszentelt - e, áldozathozó-e? “Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket”. A kezük gyümölcséről. Dr. Havadtőy Sándor ref. lelkész. LÓSÁRDY ZSUZSANNA Az egyik amerikai magyar cserkészcsapat (a san franciscoi) a nevét viseli. Keveset tudunk róla. Rákóczi szabadságharcának egyik lánglelkű asszonya volt Zsuzsánna, aki Sátoraljaújhelyen'született 1681-ben. A 20 éves lány bátyját, Miklóst követte Rákóczi táborába: Miklós zászlótartója volt Rákóczinak. Zsuzsánna kötözte a katonák sebeit, a harcok szünetében pedig saját szerzeményű csatadalait énekelte, lelkesítve a csapatokat.. 1705-ben nagy csata volt Zsibónál, él az ottani emberek ajkán még ma is a dal: “Zsibónál a Szamoson, Kalpag úszik a habon...” Lósárday Zsuzsánna is ott volt —, a hagyomány szerint — “a fejedelem egy nővel ebédelt a hegycsúcson, egy kőlapon, amit azóta is Rákóczi asztalának hívnak ...” De attól fogva Zsuzsánna útja különvált Rákócziétól. Erdélyben, Marosvásárhelyen a császári csapatok elfogták és halálra ítélték, mert verseit, énekeit ismerték a bécsi udvarnál is. Egyetlen fennmaradt írása veiében egy helyen. Egy kuruc beütés során olyan zűrzavar keletkezett, hogy Zsuzsánna megszökhetett börtönéből. Törökországba menekült. Mindvégig hű maradt Rákóczi fejedelemhez. És a magyar szabadsághoz. »»ssssssssssss A NAGY VADÁSZ — Azonkívül Afrikában tigrisre vadásztam — meséli egy társaságban a nagyot mondásáról híres világutazó. — De hiszen Afrikában nincs is tigris — veti közben valaki bátortalanul. A nagy vadász vállat von. — No persze, nem is lőttem egyet sem... egy levél, amit a börtönből írt valamelyik ismerősének. “Boldogtalan szegény fejem nyögöm az idők mostohaságát, fogságban sanyargatják testemet, lelkemet, én pedig siratom szegény magyar hazámnak megbomlott sorsát” — írja le— Én már álltam szemben az oroszlánnal fegyver nélkül. Az egyre közelebb és közelebb jött. — És te mit csináltál? — Tovább mentem a következő ketrechez. — 4 —
