Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

fchdék}i Jíép&ilap “Hű igaz ember bemehetsz, Kétszin facsaros lélek itt el­mehetsz.’’ Ezt a feliratot fedeztük fel Marosvásárhelyt, egy keskeny kis utcában elrejtett székelyka­­pún. Ez a kapú nem múzeális darab, de természetes (bár rit­ka) jelenség Marosvásárhelyt. Ez a város a Székelyföld fővárosa és kapuja. Az ember rögtön ott­hon érzi magát benne, szinte kizárólagos magyar a lakosság még ma is, annak ellenére, hogy a román kormány ide is, mint minden erdélyi városba, szün­telenül havasalföldi és moldvai románokat igyekszik betelepíteni. sámlikat, újságokat, regényeket hoznak magúkkal, mert tudják, hogy 3 - 4 órát kénytelenek sor­­baállni, illetve ülni. Esetleg mi­re sorra kerülnek, semmit se kapnak már. Tavaly például e­­gész télen át nem volt kenyér, s az éhes emberek a végén már betörték a pékségek kirakata­it. S képzelhetitek, ha ilyen a helyzet a nagyobb városokban, mi lehet faluhelyen! De nem­csak élelmiszerrel van igy az em­ber. Minden, ami magyar vo­natkozású, hiánycikk. Még utunk előtt kiirtunk magunknak egy lista könyvet, amit — tudomá­sunk szerint — Erdélyben adtak Erről a székely kapóról van szó. Talán azért, mert itt a lakos­ság magyar, nem lehet éppen azt mondani, hogy az emberek el lennének kényeztetve. Szelle­miekben, anyagiakban állandó hiányokkal küszködnek. Heten­te csak egyszer lehet húst kapni a hentesnél, s akkor a vásárlók ki. Többek között, ilyen remek címek voltak, mint: Buday György fametszetei, Magyardecsi népmesék, stb. Azután hallot­tunk egy erdélyi író nagysikerű könyvéről is (Sütő András — “Anyám könnyű álmot ígért’’ a melyben megírja a nélkülözést, ahogy az erdélyi magyarok azt a valóságban átélik. Hát nagyon naivan bemegyünk listánkkal a könyvesboltba és kezdjük felsorolni a kívánt köny­veket. A kiárusító először csak mosolygott, aztán már nem is en­gedte, hogy folytassuk, máris rá­vágta: nincs! Bementünk az ösz­­szes magyar könyvkereskedésbe, Hímzést lehet venni és nézzé­tek, ki a vásárló! és a válasz mindenütt ugyanaz volt: nincs! Ami magyar nyelvű könyv volt, az mind kommunis­ta propaganda - könyv, vagy ro­mán ill. szovjet könyvek fordítá­sai. Hát akkor hová kerülnek a jó magyar könyvek? Azok a Havasföldön és más román te­rületek könyvesboltjaiban poro­sodnak, mert ott magyarok nin­csenek ... Marosvásárhelynek turista lát­ványosságai is vannak. Elsősor­ban a Művelődési Ház (Kul­túrpalota), amely e század ele­jén épült szecessziós stílusban__ a mi ízlésünknek erősen giccses. De belül minden egyes sarka ma­gyar kultúráról, magyar művé­szetről tesz tanúságot. S amikor a tükörterembe értünk, olyan volt, mintha szentélybe léptünk volna. A magyar, illetve székely mondavilág tárult elénk a gyö­nyörű, színes mozaikokban. Elő­ször, mesélő juhászt látunk a Hadakútja alatt. Majd Réka asszonyt pillantjuk meg, ahogy — 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom