Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1-2. szám
vele csinálta a Csónakázó tavon (Debrecenben) a húsvéti őv. képző táborokat, ezekben az években jónéhány akadályversenyt rendezett, térképészetre, zártrendre oktatott. Közben, persze, katonáskodott kétszer ment ki a keleti arcvonalra, másodszor éppen kisbarnaki Farkas Ferenc hadtestparancsnokot kísérte a Kárpátokba. .. És itt most a különben is hiányos életrajzot szűkre fogjuk, mert hiszen életének ausztráliai része a szemünk láttára játszódott le. Hihetetlen kitartástatta az ausztráliai magyar cserkészetet. Rauch Károly nélkül nem volna ma magyar cserkészet Ausztráliában. És ha volna, nem olyan nagyszerű, mint most. Alakját már-már legenda kezdi körülvenni, — amit Neki sem kívánunk. Hallottunk is vele kapcsolatos egy-két esetet, nem tudjuk, hiteles-e, mert az ilyesmiben az ember nem tudja különválogatni a valóságot és amit esetleg hozzáköltöttek?! Noshát, — így hangzik az egyik —, a legutolsó Regőstáboron, mint táborparancsnok felállt ebéd után és lelkére kötötte a gyerekeknek: mindent meg kell enni, senkinek semmi se maradjon a tányérjánl Kifejtette ennek erkölcsi értelmét is s aztán fölemelte saját tányérját, hogy szemlél tetőleg is bemutassa, — íme így ebédel egy jó cserkész! Meghökkenve látta, hogy a tányérja nem üres, Takách Laci rátett két mócsingot és egy kanál főzeléket. Erre a táborparancsnok habozás nélkül berakta az egészet a bal ingzsebébe, hiszen az elv mégiscsak elv, főleg, ha prédikálunk róla —, és fölmutatta az üres tányért! A másik eset nem ebédnél történt, hanem — éppen ellenkezőleg! — hajnali sötétben, mégpedig 1966-ban, Bernhardt Béla őv. táborában, Sydneyben, szűkebb helyrajzi viszonylatban az ukrán cserkészek illemhelyén. Még oly korán volt, hogy ébresztőt sem fújtak s Pubi bá’ letelepedett az illemhely egyik fülkéjében, észre sem vette, hogy az ajtón ez volt a felírás: Women. És bizonyosan valami gonoszkodó manók akaratából, egyszerre csak megszólalt az ébresztő trombita, egy sereg lány rohant be az előtérbe és a másik két fülkébe, a házikó megtelt csacsogással és miegyébbel. . .s aztán nagysokára megint minden elcsendesedett, amikor végre ő is meg mert mozdulni. Mindenütt halálra kereste már a tábor minden lakója, vágtattak jobbra - balra, éppen csak a női W.C. nem jutott senkinek eszébe... Dehát hagyjuk abba az életrajzot. A IV. kerület Vt-je még nagyon is fiatal és tettrekész. Legyen is nagyon sokáig! Isten éltesse, Pubi bát és jó munkát! ¥ AUSZTRÁLIA, MELBOURNE Az elmúlt évadban rendezték meg a melboumei csapatok nyolcadik bálját a Leggett’s Hall - ban. A cserkészinduló hangjai mellett vonult be Urbán Istvánná bálanya, a Kér. Vt., a cspk. és felesége, valamint a tizenötéves csapatban mindig működő két fiatal vezetővel körülvéve, a bálterembe. A következő elsőbálozó leányokat mutatták be a Bálanyának: Schuszter Györgyit — táncosával Jandó Gáborral, Csillag Gizit Markovics Gáborral, Lakatos Évát Günther Gyulával, Sasady Mártát Orszáczky Jánossal, Ács Erzsit Wéber E- lekkel, Bodnár Ágnest Kmetyó Józseffel, Rácz Ágit Hamzsák Zoltánnal, Molnár Brigittát Hamzsák Jánossal. A fiatal, szép és kedves magyar leányok, hófehér ruhájukban sok tapsot kaptak, a karjaikon lévő számukat máris sokan lejegyezték, hogy a bálkirálynő választásánál rájuk szavazhassanak. Az első bálozók keringője után Szélinger Lőrinc öcs. cserkészegyenruhájában tartotta meg “születésnapi emlékezését”. Lőrinc bá az elmúlt tizenöt évben minden megmozdulásunkban mint őszinte cserkészbarát és jó magyar ember vett részt. A kerületi Vezetőtiszt átadta a beszéd végén a Szövetség díszokleveleit Rauch Péter tjnek és Padányi Attila stj.-nek, kik a tizenötéves ünneplő csapatban még mindig végeznek cserkész munkát, valamint a cspk. -nak, Pálos Istvánnak a cserkészcsapattiszti rangjelzését. Faith Éva a “melboumei cserkészbarátok nevében” gyönyörű aranytöltőtoll készlettel ajándékozta meg a Kér. Vt.-t. Éjfélkor megkezdődött a mindig izgalmas szépségkirálynő választás, az utolsó öt perc nagy vetélkedése után az öszszegyűlt család, rokonság és barátok körének nagy örömére kihirdették egy órakor az eredményt, — első lett Schuszter Györgyi, mint az 1971. évi Cserkészbál Szépségkirálynője, udvarhölgyei Rácz Ági és Ács Erzsi. Melbourne társadalmában mindig jobban és jobban erősödik, jelenleg pedig már érezhető is a nagy közeledés a magyar egység felé (legalább is mi magyar cserkészek nagyon reméljük ezt), amikor is ifjaink jó példája nyomán az öregje is kezdi megfogni egymás kezét, — kezdjük 22 év után igazán szeretni egymást, öszszetartunk és lassan meg is értjük egymást... A nagyleány és fiú cserkészek bemutatták a “kalotaszegi táncot”, minden magyar szív őszinte örömére, — itt nem volt színpadi mutogatás, — a “nép, a falu legénye és lánya táncolt” — fehér harisnyában, kucsmásan a főtéren. A táncot Faith Éva és Padányi Attila stj -ek tanították be. — 19 —
