Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1-2. szám

CSERKÉSZTEMETÉS ZEBEGÉNYBEN A múlt év júniusának egyik vasárnap délutánján ezrekre me­nő tömeg állt néma gyászban a Duna-menti Zebegény főterén. A templom előtt felállított tá­bori oltárnál 20 pap mondta a gyászmisét. Liska Zoltánt búcsúztatták a testvérei, hívei, tanítványai, lel­ki gyermekei és tisztelői. Tóth Tihamér tanítványa volt. Ahoz az apostoli lelkületű, fia­tal cserkész - pap gárdához tar­tozott, amely oly sokat tett a két háború közötti Magyaror­szág lelki és erkölcsi megúju­lásáért. Lelkészi működését Nagy­maroson kezdte, az ottani cser­készcsapat parancsnoka volt. 1937 - tői a budapesti X. kér. Széchenyi - gimnáziumban hitta­­nárkodott, s megszervezte a 441- es Széchenyi István cserkészcsa­patot. Kitartó cserkészmunkával megszerzett és összerakott fillé­rekből felépítette a kismarosi cserkészházat, ahol száz és száz kőbányai, ferencvárosi és kispes­ti cserkész-diák töltötte ifjúsága legszebb és legemlékezetesebb napjait. 1948-ban mindettől bú­csút kellett vennie; az iskolától, a cserkészcsapattól, a kismarosi háztól! Tizenhat éven át a Várban élt — a Várkápolna utolsó plé­bános-káplánja —, de munkássá­ga szinte az egész városra kiter­jedt. Hittanórákat adott családi otthonokban, fiatalok százainak lelkivezetője volt. Egymaga több mint húsz papot nevelt; 1965-ben zebegényi plébános lett. Vissza­tért kedves Börzsönyébe, — a­­melynek völgyeit és hegygerin­ceit oly sokat járta. A gyászmise után a kilóméte­res menet Zebegény szűk, me­redek utcáin haladt, felfelé a hegyoldalon, az ország legszebb fekvésű temetője felé. A némán felfelé kapaszkodó tömeg felett szinte úszott, lebegett a kopor­só, amelyet férfiak vittek a vál­lukon. A sírnál nagymarosi tanítvá­nyainak kórusa énekelt; régen hallott cserkészdalok hangzottak fel a Dunakanyar felett, s száll­tak az Inoc, a Hideghegy, a Csóványos oly sok tábort látott tisztásai, völgyei felé. Utoljára az a dal hangzott fel, amely­nek szövegét ö írta még diák-LISKA ZOLTÁN f korában, Tóthi Tihamér táborá­ban s amelyet annyiszor éne­keltünk könnyes szemmel az u­­tolsó tábortűznél; “Üres a tá­bor, nincs lakója már .... " Sz. György. DÉLAMERIKAI TRÚA Az 1971. évi európai túra sikerén felbuzdulva a Szövet­ség 1972 júliusára 4 hetes dél­amerikai túrát tervez — észak­amerikaiaknak. Ennek kereté­ben a résztvevők meglátogat­ják Argentína, Brazília, és Ve­nezuela magyar cserkészcsapa­tait és magyar intézményeit. A csoportot Császár Ede társel­nök, egyetemi tanár vezeti. Te­kintve, hogy a csoport az Indi­ana University of Pennsylvania csoportjával együtt utazik Ar­gentínába, az I.U.P. nyári tan­folyamára való beiratkozással a túra résztvevői "college cre­dit” - et is szerezhetnek. Részt­­vehetnek a Magyar Cserkész Szövetség Északamerikában la­kó tagjai. Korhatár; 16-26 év. Bővebb részleteket a Magyar Cserkész és Vezetők Lapja ta­vaszi számában közlünk. JEAN — Jean, mi kotkodácsol oda­kint? — A fiastyúk hívja a fiait, uram. — Mi az a nagy nevetés o­­dakint, Jean? Derül az ég, uram. Európából kaptuk ezt a lapot. — 20 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom