Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1-2. szám

senki sem él hazugságból, sőt az Isten legjobban bünteti azt, aki hazudik. Hát miért nem szoksz le erről a csúnya rossz szokásról? Látod, pajtásaid sohasem hazudnak, senki sem hazudik, hát te miért teszed.Jobb volna, ha a leckéd megtanulnád és szorgalmas, okos ember lenne belőled.- Megtanulok én minden leckét - mondta bűnbánó arccal fiilentő.- Igazán, nohát akkor mondd meg nekem, hallottad-e hirét az igazságos Mátyás királynak?- Hogyne.- Na beszélj valamit róla.

Az egész iskola fillentő felé fordult, úgy lestük ragyogó szemmel a gyönyörű feleletet. 0 pedig elkezdte:- Tegnapelőtt kimentem az erdőbe /halk kacagás hallatszott, mert a falunk határában nincs is erdő, sehol sincs, csak arra a mádi hegyeken/ és ott minden fára fel volt Írva krétával, hogy itt járt Mátyás király és az utolsó fához oda volt kötve a kolozsvári biró és Mátyás király egy vastag nádpálcával fenekelte, amért édesanyámnak nem engedte, hogy fát szedjen az erdőben.

Dűltünk a kacagástól jobbrabalra. Az iskolai rend teljesen felbomlott, hahotáztunk,visongattunk, a könyveket csapdostuk, a tanitó ur is kacagott, a tanfelügyelő ur is kacagott. Csak a kis fillentő volt komoly s úgy nézett előre, mintha tiszta szinigazságot mondott volna, mikor pedig látta, milyen sikert ért el, szelíden elkezdett mosolyogni.

De hát ha mégolyán mulatságos volt is a vizitáció igy, a tanfelügyelő ur belátta, hogy fillentövel szemben nem tudja megőrizni a komolyságát.Ketten nem férnek egy csárdában, hát szépen kiparancsolta a gyereket az iskolából. Meghagyta neki, hogy iskola után maradjon benn, mert beszélni valója lesz vele.

Aztán elkövetkezett a vizitáció komoly része, de erről nem beszélek, nem volt mulatságos, sőt rámnézve szomorú emlékű, mert ekkor történt velem meg, hogy a krumpliról semmit sem tudtam felelni.

De akármilyen komoly is volt ez a délelőtt, mégis arra voltunk legjobban kiváncsiak,hogy vajon mit akar a tanfelügyelő ur fillentövel iskola után. Szerencsére tanitónó asszony ott fogta fillentöt vizet merni a kutból, mert most,hogy az egész iskola le volt fog - lalva, nem volt segítsége; hát igy fillentő uram csakugyan bevárta az iskola végét s szépen berendeltetett a tanfelügyelő úrhoz. Mi nem bírtunk szétoszlani, a kapu előtt csoportosan vártuk, mi lesz, hogy jön ki fillentő, biztosra vettük, hogy öt fogják elrakni a mai feleletért. Egyszer jön ki. Komoly volt és csendes, mikor a tornácról lejött.- No - mondogattuk - jól kikapott - és nevettünk rajta.

De amikor körülfogtuk s száz kérdéssel támadtuk meg, visszakapta a régi hamisszemü fillentő arcát és hozzáfogott mesélni:

— 9 —