Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
KRÚDY SYULA: SÁNDOR MÓRIC LOVA Sándor Móric gróf valamikor arról volt hires Magyarországon s Erdélyben, hogy nála jobb lovas nincs e kettős országban. A palotája lépcsőin mindig lóháton jártkelt, és egy szénásszekeret keresztülugratni neki semmiség volt. Lovas vakmerőségeiről temérdeket beszéltek az országban, és mindenki tisztelte Sándor Móricot, csak egy kis pesti csizmadia inas nem tisztelte. Hivták pedig a csizmadia inast Petykónak, és akkora volt az egész gyerek, mint az öklöm. Mikor vállára dobta a hazaszállítandó csizmát, a csizma csaknem nagyobb volt mint a gyerek. A pesti utcán megfordultak az emberek:- A csizma viszi a csizmadiát - mondták, mert valóban úgy látszott, mintha a csizma vinné az öklömnyi gyereket. Búsult is Petykó a kicsinysége miatt. Azt mondja egyszer a mester Petykónak:- Ne busulj, Petykó fiam. Lehet ám másképpen is nőni, mint testileg. Itt van például a Sándor Móric gróf. Gyalogszerrel kis termetű ember ő is, akit senki nem venne észre. De bezzeg, ha felül a lovára, az egész város csak öt bámulja. Egyszer egy pár csizmát vitt haza Petykó Sándor Móric grófnak. Finom csizma volt az, ezüstsarkantyu is csilingelt rajta. Sándor gróf meg volt elégedve a csizmával. A gyerek fejére barackot nyomott, a kez&ie pedig egy susztertallért adott.- Hogy hívnak, te babszem? kérdezte.- Petykó a nevem - felelt a kis inas. - De leszek én még olyan hires ember, mint a gróf ur.- Ejnye - nevetett Sándor gróf -, tán bizony jobban tudsz lovagolni?- Lovagolni nem tudok. De ha akarom, elmegyek olyan helyre, ahová a gróf ur nem tud utánam jönni se gyalog, se lóháton.- Azt már kötve hiszem - felelt a jókedvű Sándor gróf. - A padlásra is felmegyek, lóháton, de még a háztetőről is leugratok, ha eszembe jut,- No hát fogadjunk, hogy elmegyek olyan helyre, ahová a gróf ur nem tud utánam jönni - kiáltott Petykó,- Hát fogadjunk - mondá a gróf, és kezet fogott a kis csizmadiainassal. - Én fogadok a lovamba. Hát te mibe fogadsz. Petykó végignézett magán:- Nekem semmim sincs, mint egy pár papucsom. Az is ócska. Fogadok a papucsomba. Holnap délután tessék ott lenni a belvárosi VJmplomnál. Három órakor találkozunk.- Ott leszek - nevetett Sándor gróf, és másnap csakugyan lóra ült. Mikor Sándor Móricot lóháton látták a pestiek, mindig tudták már.hqy valami nevezetes mutatványra készül. A járókelők a nyomába szegődtek. A templom előtt a teret megtöltötték a kiváncsiak. De eljött az öreg