Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1-2. szám

- Köröndi székelykapu -A Kis Küküllö forrásvidékénél kelünk át a Hargitán Gyergyóba. Az úttest minősége nem valami bizalomgerjesztő további folytatását illetően, de amint a bükk erdő lassan fenyvessé változik, a kavicsos autó ut is hűségesen tovább kapaszkodik, Helyenként havasi kalyibákkal tűzdelt vadvirágos rétek váltják fel a fenyvest. Szitál az eső s a rétek felett suhanó felhöfoszlányok befurakodnak az erdő fái közé is.Egy kanyarnál menyecske áll kisfiúval, Karján kosár, erdei málnával. Eladja szivesen. Remekül uzsonnázunk belőle,mig a hágó legmagasabb pontjára, a Bucsin tetőre érünk. Itt, egy menedékházféle előtt már több kocsi parkol, köztük egy-két H-rendszámtábláju, Magyarországról is. Mélyen szippantunk a Hargita bóditó levegőjéből. Felettünk a Mezőhavas

oldalában elvész a fény vés sürü ködlepelben.

Az erdőből leérve, Gyergyóalfalu hosszannyuló főutcáján haladunk. Elhagyott a község, csak néhány öregasszony, gyerek a házak előtt. Kapuk, ablakok csukva. Kint a határban, Gyergyó lejtős földjein aratnak. Kodály, Bartók erre gyűjtötték a székely balladaköltészet legszebbjeit. Tág, virágos mezők a Maros zsenge folyása mentén, vén sötét fenyvesek a havasok oldalában. A székelyek balladavilága is ilyen ellentéteken, feszültségeken táplálkozik.

. Gyergyószentmiklós vidéki városka, a táj központja.Háromszög alakú főterének képe alig változhatott a magyar világ óta,pedig a város nagy része lángok - ban állt a háború végén. Este itt széliünk meg, de most tovább sietünk a Kárpátoknak, fel a Békás szoroshoz.

A völgyben jókora porfelhőket eregetett autónk s most, hogy újra a havasokba emelkedünk, megint elered az eső. Néha a fenyők körvonalait is alig látni a ködben, de szerencsére kitűnő az ut, melynek ez a szakasza most épült újjá a Maros völgye felöl. Számtalan hajtü kanyar után kb. 1000 méternél újra lejtünk s hamarosan előtűnik a Gyilkos tó lenyűgözően szép látványa. A tó kereken 130 évvel ezelőtt alakult, amikor hegy- 18 —