Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
hosszan, elpihenöen, mint a nagy útról céljához ért utas:- Uram...hiszek 1 Husvét reggele volt. A feltámadásé.-Sz*J.■ /folyt.5.old./ Reggel nyolc után elindultunk egy bizonyos patakot keresni, ahol reggelizni és mosakodni akartunk. Számtalan kanyar, domb és völgy után még mindig nem találkoztunk a patakkal, ami teljesen érthetetlen volt, mert térképünk meglepően pontosnak bizonyult idáig. Még a kerítések is fel voltak tüntetve rajta. Volt patak is bőven, de amikor a nagy hőségben, csúszó homokban, nyakigérö nádasban lecsúsztunk a szakadékokba, csak kiszáradt medret találtunk. Néhány óra után megállapítottuk hogy itt már egy nyúl sem tudna átmászni, s feladtuk a reményt a patak megtalálására. Aránylag sik helyen letelepedtünk - vigyázva a tehén "palacsin - ták" között - és megreggeliztünk a szokásos szardiniás kenyérrel és naranccsal. Némi aggodalommal ismét neki vágtunk az útnak, mert már mindenkinek csak három korty vize maradt a kulacsban. Egyre gyalogoltunk, amikor hirtelen egy örömteli sikitást hallottunk:- Ott a pataki Szappan, körömkefe egyik kézben, üres kulacs a másikban, belerohantunk a tiszta, jéghideg vizbe. Végre enyhíthettük a szomjúságot, fáradságot. Lesuroltuk a sok réteg homokot, port - még a szardínia szaga is lemosodott. Mielőtt tovább mentünk volna,még az ingünket is beáztattuk a vizbe. Most már hamarosan elértük a benzin-állomást, ahol Laci bácsival és Ernő bácsival kellett találkoz - nunk. Bizony meglepődtek, amikor a tizenegy poros, kicsit rendetlen külsejű, de nagyon vidám leánycser - készt meglátták. Mi pedig sohasem felejtjük el ezt az örömteli huszonnégy órát, ami az igazi cserkész jókedvnek és összetartásnak volt az eredménye.- Uzsoki Katalin őv./folyt.Q.old./ mert az egész 10-12 éves fiatalokból álló őrs fölmorajlott és nyugtalanul feszengett a helyén, mint akiknek mondanivalójuk van a kérdéssel kapcsolatban, a parancsnok megszólalt.- A Sirályok utolsó megállapítására még visszatérünk. De közben hallgassuk meg a Pacsirták beszámolóját! ♦ Az őrsvezető intésére előperdült Karcsi és elmondta a délelőtt nagy élményét. Mosolygó tekintet&en huncut jókedv sugárzott. - Minket nem lehet beugratni. Mi már tudjuk, hogy tündérek nincsenek is a valóságban, csak mesében. Se a tavasz tündérével, se más tündérrel nem találkoz tunk. De az erdőben találkoztunk egy öreg bácsival, aki megkérdezte hogy mit csinálunk. Nagy komolyan elöadtuk, hogy parancsunk van tavasz tündérének fölkutatására és előállítására. Közben persze majd szétpuk - kadtunk a visszafojtott nevetéstől. Mert 0 azt hitte, hogy mi komolyan keressük. Képzeljétek, Muki szemtelenül még azt is megkérdezte: "Nem tetszett vele találkozni?"- Az igazság kedvéért le kell szögeznünk - szólt közbe az őrsvezető, - hogy az az öreg ur az első pillanat - tói kezdve tisztában volt a Pacsirták ugratási szándékával, de huncutul kacsintva, belement a játékba.- Jó, az nem fontos most - legyintett Karcsi. - Elég az hozzá, azt felelte, hogy nem látta a tündért, de tud egy szép nótát, ami a tavasz tündérének is kedves dala. Meg is ta - nultuk és most közkívánatra előadjuk. S a Pacsirták - nevükhöz méltóan - valóban szépen énekelték a magyar nép kedves tavaszi dalát:-17-
