Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

Kisütött a nap sugara- az én rózsára ablakára.

Tündöklik gyémánt orcája,- ragyog szép csillag módjára.

Repülj fecském ablakára,- kérjed, nyissa meg szavadra.

Mondd, ezüstös lapot vevék,- rá arannyal Írom nevét.

Tartson Isten, rózsám téged,- tartsa kedves vendéginket.

Tartsa meg szép országunkat,- benne lévő magyarokat.

A fiukat megfogta az ősi dallam varázsa és az utolsó verset már együtt dúdolta az egész csapat. A Pacsirták dagadó önérzettel, büszkén könyvelték el a sikert, amikor Karcsi hatásos befejezést kanyaritott beszámolójához:- Ha a tavasz tündérével nem is

találkoztunk, mégsem jártunk hiába.. *

A Sirályok közül Zoli kért szót.- Köszönjük a szép dalt. S kő - szönjük azt is, amit a Pacsirták tudtukon kivül hoztak: a tavasz tündérének üzenetét. Mert üzenet ez a dal. Örömöt, jókedvet hirdet. De válasz is arra, hogy a vendéglőben mulatozóknál miért nem találtuk tavasz szellemét. Mert az igazi tavaszi öröm nem a pillanat gyönyörűségeinek kiélvezése. Ott a vendéglőben megtelepedett kirándulók szegényebbek, fáradtabbak, tőrődöttebbek, mikor otthonukba térnek a vigasságból. A tavasz öröme előretörés valami maradandó értékesre é3 annak megtartása. Megtartani valamit, s nem szerte prédálni. Megtartani azt akit szeretünk, csakúgy, mint magyarságunkat.- Elevenére tapintottál, Zoli szólt a parancsnok. - Igaz, a tavasz

törvénye az életöröm. De van benne valami józan, céltudatos előrelátás. Igen, vidámság... de még valamit hozzá kell tennünk...

*- Szót kérünk - hangzott a Fecskék felöl.- ügy érezzük, hogy ebben a kérdésben mi vagyunk illetékesek, mert mi találkoztunk tavasz tündérével, - mondotta Pali, a segédörsvezető. Előrebocsátotta, hogy az őrs különleges előnnyel indult a mai portyára, mert a természet titkait jól ismerő őrsvezető áll az élén.-A legtöbb ember látja az ibolyáktól kéklö hegyoldalt; elbűvölve hallgatja az erdő madárkórusát, amikor a rügyeit bontogató zöldelő fák között bolyong. Nem csoda, ha vidámság költözik szivébe.

De a lelket derítő szépség mögött szent komolyság és hatalmas erőkifejtés lappang. Nem felületes életélvezósre ébred a természet. A téli álmából tavaszi napra éledő mag termést akar hozni, gyümölcsöt akar teremni. És hallatlan erővel utat tör gyökereivel a mélybe, hogy táplálékot vehessen fel, fagyos göröngyöket szétmá - lasztva feltör a napvilágra,hogy klorofillal telt zöld leveleiben átalakítsa a szervetlen anyagokat szerve - sekké. És virágot hoznak, hogy azok színükkel,illatukkal, bennük rejtett kis mézcseppel odacsalogassák a rovarokat és elvégeztessék velük a beporzás müvét, hogy gyümölcs is legyen mag is legyen, hogy jövőre is lehessen virág. S a látszólag gondtalanul daloló madár is jövőre gondol, jövőt épit. Társat keres, hogy legyen majd fészek, s jövőre is legyen madár, meg madárdal.- így magyarázta Pista tavasz lényegét, s mi úgy éreztük, hogy maga a tavasz tündére is ott volt közöttünk; Pista csak tolmács volt. Valójában ö szólt hozzánk. Sőt, mikor Pista elhallgatott, ő folytatta. Valami olyasmit mondott, hogy mindezt igazában csak mi cserkészek érthetjük meg. Hiszen a tiz törvényünk között ott a* 5 törvénye isi mert ő is, miképen a cserkész, vidám, de meggondolt...- Sz.L.-18-