Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2-3. szám
/folyt.6.old./ gyalogszázaddal találták magukat szemben. Huszáraink megtorpantak és lóról szállva, a hegyoldalon próbálkoztak kijutni a csapdából. Kantárszáron vezetve a lovakat, indultak neki a hegyoldalnak. Az osztrákok nem üldözték őket. Ezután a huszárok egy tanyára vonultak és ott lepihentek. Eddig csak öt fő veszteségük volt, de ember és ló egyaránt kimerült volt. Őrszemeket állítottak ki, s minthogy már késő este volt, gyorsan elaludtak. Sajnos az őrszemek is. A két osztrák század, az éj leple alatt, megközelítette a tanyát, s mire felvirradt, teljesen körül zárták őket. Hiába volt minden vérontás, az osztrákok lefegyvereztók őket. Másnap Bruckban összeült a hadbíróság. A megmaradt 123 huszárt felállították s egy zsákba 123 golyót tettek, amelyböl 13 fekete volt. Az Ítélet szerint meg kellett tizedelni a századot. A huszárok egyenként léptek a Mák elé, az életet, vagy halált jelentő golyót kihúzni. Aki fekete golyót húzott, azt mindjárt a kivégzési négyszögbe állították. Azonban a szerencsétlenek arca meg se rebbent, amikor a halált jelentő kis golyócskát megpillantották. Búcsút intettek társa - iknak s némán beálltak a négyszögbe. Lassan-lassan elfogytak a golyók, már tizenketten álltak a kivégzendök között. Végül egy golyó, egy fekete maradt a zsákban. Egy fiatal kis huszár állt egyedül a hadbírósággal szemben. Pirosarcu, pelyhedző állu, a század kisfia,s kedvence. Tudtak, hogy ö az utolsó, s tudta, hogy a zsákban már csak egy golyó van, s az a halált jelenti. Tizenkét társa már ott állt a kivégzésre rendelt négyszög közepén. Lassan ment az asztal felé és ekkor a város plébánosa lépett elő. Hófehérhajú ember volt, keresztet tartott a kezében. Odament a hadbírók asztala elé. Félre tolta a kis huszárt. Maga elé tartotta a Megfeszített jelét.Kérte a hadbírókat, hogy kegyelmezzenek meg a kis huszárnak, fiatalságára hivatkozva. Minden könyörgés hiába való volt, A kis huszár is beállt a 12 mellé. A menet elindult. Pörögtek a fekete posztóval bevont dobok. A 13 hős keményen tartotta magat. Csak a század kedvencének hullottak a könnyei. De ő is szembenézett a puskacsövekkel. Ő sem engedte meg, hogy a szemét bekössék. Meghaltak mind a tizenhármán, s testük ott nyugszik a Bruck-an-der- Muhr-i köztemetőben. Amikor ezt a szomorú történetet hallottam, elhatároztam, hogy ausztriai utam alatt felkeresem a huszárok sirját. Az őr odavezetett a temető egyik sarkához s rámutatott a sirra. A sarok kb.2 méteres körívvel, nagyobb kövek - kel van kirakva. Itt nyugszanak hős huszáraink. Odaléptem a kis sirhoz. Egyszerű,korhadt fakereszt a sarokban. Nincs sehol semmi felírás. Imádkoztam. Az elfelejtett Bruck-1 siron gyönyörű nagy páfrányok és egy kis vadkörtefa nőtt ki. Ki ültette ezeket oda,hogy an kerültek oda? Az őr nem tudta megmondani. Az ő arca is elsápadt, amikor kétszeri megolvasás után is csak 12 páfrány szálat olvasott meg. A 12 páfránylevél a 12 öreg huszár, a kis vadkörtefa a kis gyermekhuszár emlékét őrzi. De őrizzétek meg Ti is az emléküket cserkésztestvéreim. S ha valakit közületek a sors abba a városba vezet, menjetek el az elfelejtett kis sirhoz. Keressétek meg és mondjátok meg Nékik, hogy mi sohasem felejtjük el azt, aki a Hazájáért élt, s ha kellett, az életét is odaadta érte.- + cs.Császár Zoltán -AWw!v,wAwAmv\v.v. wvw /folyt. 5.old./ Ekkor került volna sor a szentiváni tűzrakásra, ha... ha... De támadott volna kétszer akkora égi háború, akkor is előadtuk volna a pusztafalusi meg a Csanádi leánytáncot, és a fergeteges bodonhelyi verbunkot. Szakadt már az eső, azt is alig éreztük, mert zúgott tovább a nóta: "Az is leszek mig a világ világ lesz, Mig az égen egy ragyogó csillag leszí- 15 -
