Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
Kedves Cserkésztestvérem! Kalendáriumom lapjai nyugtalanító sebeséggel pörögnek s pár nap múlva már december 31» Szilveszter napjának képe fog kérdő szemnél reámtekinteni: Mit tettél 1968-ban? Emberi volt-e életed? Jobb lett-e a világ, mert Te az elmúlt 365 nap alatt tagja voltál az emberiség családjának? Qnberibbé tetted-e mások életét? Nyugtalanító kérdések ezek. Az emberi természetnek egyik jellegzetessége ugyanis az, hogy sohasem szűnik meg "MIERT?"-eket kérdezni, az életben okot, értelmet, célt keresni. A teljes választ igazi mélységben ezen a földön talán sohasem találjuk meg. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy életünk célját nem önmagunkban,hanem a másikban, az önbertestvérben találjuk meg, akiben a hivő ember számára az Isten-Etóber képe is megjelenik. A kalendárium kérdése tehát nyugtalanít, mert Istent is csak annyiban találom meg, amennyiben életem célját a másik emberben fedeztem föl, s magamat elfelejtve másokért éltem. Szilveszter napja valahogy mindig életem utolsó ^ napjára utal, amikor majd meg kell jelennem a Biró előtt, aki életem kalendáriumának lapjaival a kezében csak egy kérdést tesz föl: •Mennyit szerettél?" Ez az életem kritériuma. Életem válasza erre a kérdésre dönti el életem értékét és jutalmát. Talán a Te asztalodon is ott lapul már az ezévi naptár alatt az 1969 év Íratlan lapu kalendáriuma. Szilveszter estéjén tegyünk egy ünnepélyes fogadást és elhatározást: kalendáriumunk még Íratlan lapjait a szeretet, a jóakarat, a béke tettei fogják betölteni. Akkor aztán nem nugtalanitanak majd a jövő Szilveszterek kérdései s boldog bizalommal nézhetünk a Biró kérdése elébe is... Jó munkát és jó elhatározást!- Ádára Atya -— 4 —
