Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5-6. szám
Könnyet talán kevesek ejtettek halálhírére, de annál többek arca vált elgondolkozóvá. Egy hatalmas raü fejeződött be azon a napon, s egy sokakat, egy egész nemzetet és müveit világot befolyásoló életpálya ért a végéhez. De mi is az a mü, mely dicséri a magyarok„nagy Kodályát? Mindenekelőtt a falukutatás elinditasa. 0 vágott utat a sűrűbe. Eredmény: évezredes értékek feltárása. Aztán a nagy rendszerezés. Majd a népi dallamoknak klasszikus magasságba való emelése: a nagy Kodály-müvek, népdal-kórusok, zenekari kompozíciók. A Psalmus Hungaricus a világ minden pódiumán a magyar fájdalmat zengi, Háry Jánosa a magyart népszerűsíti, s Zrinyi szózata újra igazságért kiált. A nemzeti érzés hevétől fűtött Kodály klasszikusaink szövegére komponál, hivő lelke az örök bibliai igékhez tér szüntelenül vissza, s a latin misébe lehel magyar áhítatot. Ilyen a háborútól sújtott Budapesten irt Missa Brevise, mit 19^5-ben szerzett. Bartók mondta róla, hogy müvei a legtökéletesebb formában testesítik meg a magyar szellemet. Igen, mert együtt él, érez, bánkódik és vigad a föld népével, s magába szívja az ősi tájak ihletét. így születik két operája, sajátos kamarazenéje, kórusai. A "Mátrai Képek"-ben dalol az erdő, sűrűbe ront a nyáj, bánkódik, verekszik, vigad és gyászol a nép;... s e mü semmi más mint egy nagy egybefonódott népdalkoszoru. Csak a felvidéki táj szerelmese és népének ismerője dalolhat igy. Gyulai Pál "Estéje" szebb lesz, ha Kodály dallamával ékesül, s Berzsenyi hathatósabban kialt "A Magyarokhoz", ha 0 énekel vele. És Petőfitől Weöres Sándorig mindenki résztvesz a nagy kórusban. Mégis a legnagyobb ihletők mindvégig a biblia és a nép dalai maradnak. A "Jézus és a kufárok"-ban szinte halljuk a pénzváltók asztalainak robaját s az ostorcsapásckat, és régi egyházi énekeskönyvek dallamai hatalmas erővel csendülnek fel. "Az hol vagy magyarok tündöklő csillaga?" A zsoltárok is szebbek Kodály ,zenéjével, s "Esti űal"-a újra megtanit gyermeki áhitatra. 0, sorolhatnánk tovább-tovább a müveket. De legyen elég ennyi. Hisz közismert, hogy ezek nyomán gombaként szaporodtak hazánkban a népdalkórusok. így ért be a Mester magvetése, s a gyümölcs az "éneklő Magyarország" lett. Az a zenepedagógia, mely immár világhírű, s idegen nemzetek tanmenetében is feltűnik, minket is nevel. S nagy felelőséget rótt reánk. Kodály Zoltán maga figyelmeztet igy: "Valahányszor egy népdalt előadtok, egy percre Magyarországra fogtok gondolni, ha csak annyit is, hogy mégsem, lehet akármilyen ország az, ahol ilyesmi megterem." /folyt.14.old./- 4 -