Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5-6. szám
Kedves Cserkésztestvérein i Nézd az emberek világát. Kain cinikus kérdése: "Hát őrzője vagyok én testvéremnek?!" ugyan már évezredek előtt hangzott el, de azért még mindig friss erővel merül fel újra az emberi szivekben. S mi az eredmény? 3mber ember mellett megy el baba-kczönnyel, ember embert károsit, ember embert gyűlöl, ember embert gyilkol... Két billió ember éhezik szerte a világon, mig mások elpocsékolják az élelmet... Milliók feje fölött még egy tető sincs, amikor nyugalomra hajtják fejüket s mások luxus palotákban laknak... A fehér ember lenézi a szinest a szines gyűlöli a fehért... A gazdag nem törődik a szegénnyel s a szegény elkeseredése forradalomba robban... A földi javak igazságtalan elosztása, az un. szociális igazságta - lanság még az úgynevezett keresztény országokban is a megoldatlan problémák közé tartozik... A mi századunkban alig volt egy év háború nélkül. Ma világjelszóvá lett a gyűlölet. Ma a szeretetet gyengeségnek hirdetik, a férfi jóságát férfiatlan - ságnak, s csak a gyűlöletet katonaerénynek. Felelős államférfiak, nagy népek vezérei kiáltották el felelős beszédben, hogy a szeretet meghalt, a gyűlölet éljen, mert ma háborút nyerni csak a gyűlölet szellemében lehet. Nép népre, emberre az ember tigrisharaggal néz. A szivek mélyét elsötétiti az embertelen indulat... Kultúrának, technikának, emberi művészetnek, századok munkájának mérhetetlen értékű kincseit pusztithatja el egy uj totális háború. Ha csak azt a pénzt, amit pusztitó fegyverbe ölnek, a szeretet müveire forditanak, akkor nem lenne szegény ember többé a földön, nem lenne betegség, nem volna elmaradottság, testi, lelki nyomor... De nem ez a legnagyobb . baj. A rombolásokat fel lehet épiteni újra, minden pusztitás helyrehozható, minden seb begyógyitható, az idő elsimíthatja a háború nyomait... De mikor fogja a kinai az amerikait, a magyar az oroszt, a fehér a feketét a főparancs szerint testvérként szeretni ?- 5 -A szeretet Torradalma
