Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

<&seed&06j£:szz

KIADJA HAVONKÉNT A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG ÁRA EGÉSZ ÉVRE 3 DOLLÁR - EGY PÉLDÁNY 30 CENT XVIII.(42.) £vr. 5.-6.SZÁM 1967 MÁJ.-JUN,

EMLÉKEZÉS KODÁLY ZOLTÁNRA

1905-ben indult sok évig tartó, hosszú felfedező útjára - mintha csak regös-cserkész lett volna. Hátizsákkal, nagybottal és egy primitiv hangfelvevővel. A táj is, ahonnan elindult, legalább olyan primitiv volt - legalább is zenei téren. Az Ízléstelenség magyar ugara volt ez a táj: maga az akkori magyar társadalom. 0 a nép lelkét kereste s a valódi magyart. Ezért ment Juliánusként felfedező utra.Mig nagy barátja, Bartók Béüa a regényes Erdély hegyét-völgyét járta, addig 0 a Dunántúl és a Felvidék szerelmeseként keresett igaz gyöngyöket.

Liszt Ferenc rapszódiái szinte csak magyarkodásnak tűnnek e két regösnek. A vágyuk és nagy ambíciójuk az, hogy megtisztítsák a magyar dalkincset a cigányos hatásoktól és különösen a 19.század Ízléstelen torzításaitól. Kodály valami furcsa ösztöntől hajtva csak az egyszerű paraszti nép örökségében hisz. Lehajol a néphez. Az öregeket figyeli,keresi, hogy amit tőlük elles, eltanul, azzal tanítsa a fiatalságot, és népdalok százaitól ihletett uj zenepedagógiájával átneveljen ill. felneveljen egy uj nemzedéket. - így nőtt fel a keze alatt egy népi forrásokból táplálkozó, énekes ifjúsági.

Én a Balaton vizében, játszadozón csapkodó hullámok között találkoztam először vele. Kerényi Györggyel jött kifelé a "magyar tenger" vizéből a Mester, s én mentem befelé, mint szilaj diákgyerek. Most is látom rövidrenyirt szakállát, komoly, elgondolkozó tekintetét. S egy népdal jár az eszemben a Balatonról. Szövege, dallama bus. így szól:

"A Balaton széles nagyon,

De annak is partja vagyon, sejehaj;

Az én búmnak nincs határa Belehalok nemsokára, sejehaj."- 3 -