Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

K ELSŐ KIREPULESE

A tábor már állt Anizacate határában. Alacsony kőkerítés vette körül a sátor körletet. Csinos örsi kapu. Vadvirág az átültetés után megfogamzott a kőkerítés előtt. Bent a körlet "ebédlőjében" pedig a bokrok. Kész már a tábor...

Ekkor érte a Sas-őrsöt a legnagyobb öröm. A páter parancsnok megbízta Ottó bá'-t, hogy a Sas őrsöt vigye el Villa

de los Molinos-ra az oda induló buszon. Négy napot ott töltenek és onnét gyalog visszajönnek. A portya tulajdonképen már el volt készitve, csak a Sasok nem tudtak róla. Akkor még nem is sejtettük, hogy a mi Örsünk milyen hirnevet, megbecsülést és sok barátot szerez majd a csapatnak és azon keresztül a magyar cserkészetnek. - Gyönyörű napra virradtunk. Örömünknél csak a hátizsákunk volt nagyobb. Hiszen mindent el kellett vinnünk.U- tunk meseszép vidéken vezetett keresztül. Föl, le... Kanyarogtunk jobbra, balra. Már izzadtunk, ha arra gondoltunk, hogy visszafelé ezt a 25 km-t gyalog kell megtennünk...

Az újabb meglepetés a táborhelyen ért bennünket: két ar - gentin tartomány cserkészei, vagy 250-en vártak bennünket. Ottó bá' lejelentkezett velünk azonnal a parancsnokságon. Szép helyet tartottak fenn számunkra a tábor területén. Alig kezdtük felverni vadonatúj sátrunkat, máris ott termett a parancs - nokság a kíváncsiskodó fiukkal együtt. Megbámulták barnás-zöld tetejű narancssárga ezévi szerzeményünket. Mivel a tábor páterével is igen jóba lettünk, az esti misére is elmentünk vele.

Az esti közös tábortüzön mi is résztvettünk. És attól fogva tábori életünk egyrésze az övékkel azonos volt. A. mi részünkről Ottó bá' tartott nekik előadást a morzéról és emigrá - ciós cserkészetünk 20 évéről is beszámolt.- 18 -