Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
Legnagyobb személyes élményem a vizböl-mentési próbáztatás volt. Vezetőnk rajtam mutatta be a mentést. Csónakon mentünk a tóra. Ketten. Aztán felfordultunk. Én, a jó uszó, a fulladozót játszottam. Ottó nagy igyekezettel megközelített . És mikor elkapott, egy darabig még tűrtem a "fulladozást". De aztán erőt vett rajtam az életösztön: élni akarok! ügy látszik, nagyon jól játszottam a fulladozót,legalább is Ottó úgy képzelte, hogy azért ütöm, mert jól megakarom játszani az életéért kapkodó fulladozót. Pedig csak egy kis levegőért harcoltam; a nagy küzdelemben ugyanis a szám mindig viz alatt maradt. Ottó végre kiúszott velem,aztán levegőhöz jutottam. A fiukra nagy hatással volt ez az életmentési próba. El is határozták, hogy inkább bentfulladnak, minthogy annyi vizet igyanak, mint én... No persze, ezt csak mondták... Örsünk fegyelmezett magatartását látván, az argentinok minket hivtak a ki a zászlófelvonáshoz. Es mikor eljöttünk, olyan felmagasztaló oklevelet kaptunk, hogy biztosak voltunk benne, hogy még P.Domonkos parancsnokunk- is meglepődik. Meghívást is kaptunk az argentinoktól: bármikor megyünk, vendégeik leszünk.- A bucsuzás csencseléssel kezdődött. Orsi jelvényünk, a Sas, az övéké lett aztán nyakkendőt cseréltünk, meg sapkát. Tőlük mindannyian megkaptuk a Camporee-jelvényt. Aztán reggel, mielőtt ébresztő lett volna náluk'», mi már utón voltunk. Izzadtunk, de mentünk azzal a tudattal, hogy Pali bá* vár bennünket olyan ebéddel, hogy még a király /vagy mostani fogalmakkal élve: az államelnök/ is megnyalta volna az ujjait. Ekkor történt az utolsó meglepetés. A tábor külső kapujánál várt a parancsnoki levél: "a törpék letették." Ha mi a számháborúban le nem győzzük őket, ők maradnak hatalmon. Hü, a nemjóját! Oda a finom ebéd, oda a pihenés.- Ilyen"föllelkesülten" rontottunk a nagyszerű állásokban levő "törpékre". Alig telt el húsz perc, jelenthettük a páternek, hogy helyreállt a rend. Megfürödhettünk az Anizacate folyóban, aztán már csak az hallottuk Pali bá' szájából: "Gyerekek, egyetek!" -Farkas étvágyunk volt. Nagy Péter öv. 15.sz.Pannónia Sacra cscs. /Argentina/- 19 -