Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

Ebédeltünk5 um, Visszajöttünk, um, Megfiiredtünk, tun. És issét mentünk, üss mentülik, amig hasa nem értünk, um. /*-a vidének jellegzetes tövises növénye/. Második kirándulásunk “Mitten­wald* -ra vezetett. Útközben főzést akartunk gyakorolni, de egy erős zá­por beleszólt a tervekbe és egy el­hagyott hasba kényszeritett. Meg­lepetésszerűen készítette el az e­­gyik őrs az ebédet az egész csapat számára - az eresz alatt. Erre o­­lyan jókedvünk támadt, annyit ját­szottunk, énekeltünk, népijátékot jártunké hogy teljesen megfeledkez­tünk a rossz időről. Hamarosan a­­zohban |dpislantott a nap a felhők mögül - beismervén, hogy csin­­tevésra nem foghatott ki a cserkészeken. - Harmadik kirándulá­sunk volt a legizgalmasabb. A Volcán folyó medrében kellett "sé­tálni“ és különféle akadályokat megoldani. Kár, hogy ez volt táborunk leghidegebb napja, még kát puilóverben is fáztunk. Első­segély, sátorverés, kimjáték, utjelek, morze, stb. után jött a nagyszerű főzés. Mig az első csoport ezt el is kezdte, teljesen elfeledkezve a homlokukon tündöklő szamokról, rájuktáinadt a másik csoport ás, miután élelmiszerüket, /főként a már meghámozott krumplit// megszerezték, meg is nyerték a játékot. A délután sem telt el izgalom nélkül, Esőben tovább haladtunk a folyó mentben, hogy eljussunk odáig, ahol az beletorkollik a tóba. Azt viszont nem tudtuk, hogy ott már teljesen mocsaras: Zsuzsi és Erzsi de­rékig belesüllyedtek az iszapba, mire ki tudtak kerülni. De nemcsak a kirándulások jelentettek élményt: tréfa-verseny, sportverseny, akadályverseny, vers- és mesemondó verseny gazdagí­tották táborunk eseményeit. Az utóbbi kettőt - legnagyobb megle­petésünkre - a legkisebb őrs egyik képviselője nyerte meg. Nagy hibába esnék, ha nem említenem meg méltó helyen a fiukkal való közös programokat: Vasárnap a látogatás napja volt: ebédre a fiuk jöttek hozzánk, vacsoránál pedig mi voltunk a fiuk vendégei. Mondanom sem kell a nagy izgalmat, ami ezt a ritka nagy eseményt kísérte. Főzött a fél tábor, a másik fele pedig ajándékot készí­tett. Mindenki mosott, takarított, rendet rakott. A fiuk egész meghatóak voltak: "ikebana" és kopjafákkal lepték meg mindegyik őrsöt és a vezetőséget. Mi meg emlékszalagokat hímeztünk zász­­laikra.- 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom