Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

A tábor utolsó napjai is elérkeztek, és velük a fogadalomtétel pillanata. 1^ lányt fogadtunk cserkészetünk nagy családjába. Estefelé felmentünk egy közeli hegy tetejére, hogy ott, távol mindentől, fogadjuk meg az Isten, Haza és embertárs szolgálatot. Még mielőtt megkezdtük volna a szertartást, egy gyors zivatar kerekedett és már a hegytetőn, teljesen átázva vártuk, hogy megszűnjék. Eső után gyönyörű szivárvány tündökölt a körülöttünk magasló tiz hegycsúcson, melyek úgy hatottak, mintha a cserkésztörvényeket jelképeznék. Meghatottsággal mondtuk el fogadalmunk szövegét és kértük a Jóistent, segitse azt megtar - tanunk. Miután elhangzott a Himnusz, nagy örömmel köszöntöttük uj cserkésztestvéreinket és visszatértünk a táborba. Táborbontás, csomagolás, eredmények kihirdetése. Utolsó pillantást vetettünk táborhelyünkre - és mielőtt észre vehettük volna, máris a teherautókon voltunk és robogtunk San Luis felé.

Délután körüljártuk a várost és miután a lakosság összerohant, hogy csudabogarakként megbámuljanak, bevonultunk egy vendéglőbe és jól megvacsoráztunk.

Ha idejövetelünk oly pontosan is történt, az argentin vasút nem engedte, hogy teljesen csalódjunk benne. Mindkét utat bepótolta visszafelé, miután csekély hat-órás késéssel robogtunk be Buenos Aires Retiro állomására. El lehet képzelni a várakozó család- és egyéb tagok örömét. Csak az ismerős arcok láttára döbbentünk rá, hogy ismét itthon vagyunk, vége a nagyszerű tábornak. De emellett teli voltunk uj örömmel, energiával, és elhatároztuk, hogy a most kezdődő évben azzal a lelkesedéssel és erővel munkálkodunk, amit a 20 éves emigrációs cserkészetünk elvár tőlünk.- Piri -| Aki kikiabálja a hazafiságát, csak azért kiabálja, hogy jj mások azt higgyék, hogy megvan az, ami épp hiányzik.

= gr.Teleki Pál ^- 10 -