Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

/folyt.old./ S ma e néhány percben Reád gondolunk, Hester; népünk nagy tanitója. 5 az egyszerü"köszönöm", amit most mondunk, legyen az is népdal Kodály gyűjtéséből. Ez a busán beszélgető csiki dal búcsúztassa népünk nagy fiát igy: "Sir az ut előttem, bánkódik az ösvény, Hég az is azt mondja, áldjon meg az Isten." Elmondta P.Végvári Vazul est. /1967 március, Garfield-i regösnap/ M Igy szólt hozzánk a mester... Kodály magvetését, mielőtt az "éneklő Magyarország­gá" lett, először a magyar cserkész mozgalom gyü­mölcsöz tette. Itt indult az ősi népdal uj útra, a­­mikor 1929-ben a Magyar Cserkészszövetség kiadásá­ban először jelent meg a "1C1 Magyar Népdal". A ki­adványhoz irt előszóban a Mester igy szólt a 40 év­vel ezelőtti magyar cserkész ifjúsághoz: "Mikor először kezdtek szemembe tűnni erdőn - hegyen a barnainges csapatok, sokszor elgondoltam: mindenben rosszabb a mai diák élete, mint a mienk volt, de ezért az egyért érdemes volna cserélni ve­­ie. Csak ha dalra gyújtottak... messziről még hagy­­ján. Azt hihette az ember, a "bécsi hegyeken" jár, vagy valami német diákcsapat vetődött ide. Köze­lebbről kin volt hallgatni, hogyan szenved a magyar nyelv a nem rászabott köntös alatt. Nem: hogyan csörgeti az idegen zene bilincsét. Szegény "Csinom Palkó" a maga egy szál csontos kalabérjával mit te­hetett a tengernyi ellenség közepette? Tragikus jelképe a testvértelen magyarnak. Akkor már inkább voltam nagyszombati diák. Pé­gi városfal tövében húzódó százados fasor(/Szakasz­tott mása a kolozsvárinak./ Ott tombolta ki a di­ákság az iskolai énekórán alig foglalkoztatott da­los kedvét. Ott más magyar dal "mennyköve villo­gott !"

Next

/
Oldalképek
Tartalom