Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5-6. szám
De lassankint mások is meghallották azt a bilincscsörgeíést. A cserkész-daloskönyvek kiadásról-kiadásra jobban keresik a magyar hangot. Hogy most a Cserkészszövetség egy tisztára népi magyar dalgyűjtemény kiadására határozta el magát: nem egy szempontból jelent uj zászlóbontást és uj ideálokért való küzdelmet. A zenei közizlés nálunk szomorúan alacsony fokon áll. De nem a népéi Századokon át sok zene hullámzott rajta keresztül. Amit ebből fenntartott: ékes bizonysága finom, válogató Ízlésének. A magyar nép nemes dallamainak terjesztésével a zenei közízlést emeljük. A magyar nyelv csak itt, ezekben a dallamokban éli a maga életét. Együtt támadt, vagy régen összeszokott dal]am és szöveg: egymás szépségét és erejét fokozza. A romlásnak indult magyar nyelvérzék uj erőre kap a velük való foglalkozástól. De még egyebet is kapunk tőlük. Közönséges tévedés, hogy a földmives nép dalai csak az ő sajátos szűk érzésvilágát tükrözik. Az igazság az, hogy a földmives nép közt fennmaradt dalok java valamikor az egész magyarság tulajdona volt. Ha azon igyekszünk, hogy újra az legyen: a magyar közösség szűk körét tágítjuk. Akik e dalok e dalokat nem ismerik, nem akarják ismerni, önként kizárják magukat a nemzet nagy közösségéből, tartóz - zanak bármily szorosan valamely részlet- közösségbe. Wert ez az a közösség, ahol egy érzésben találkozhatik az egyszerű pásztor a nemzet bármely nagyjával; ahol mind a kettő csak ember és annyit ér, amennyire ember. A falusi magyar eddig is szívesen fogadta a cserkészt, mint mindenkit, aki eltalálta vele szemben a hangot. Mennyivel közelebb érzi majd magához, ha ismert, kedves dalait hallja tőle! S mennyivel közelebb jut e dalokon keresztül a cserkész is a falusi magyar leikéhez, a magyar lélekhez. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a cserkész ezentúl csak magyar népdalt énekeljen. A magyar fiúnak, ma inkább, mint régen, mennél nagyobb darabot kell megismernie a világból. Ismerjen meg a világ zenéjéből is mindent, ami érték. Csak a ponyvairodaimat tartsa távol magatói. Legjobb védelem, ha kezébe adjuk a jót. A régi pedagógiának az a balhite,hogy az ifjúság a nagy emberek gondolatait csak silány felhígításban érti meg, ma már mulóban van. El kell tűnni annak a rettenetes "ifjúsági irodalomnak", amellyel a zene terén még ittott gyötrik a gyermeket, s akkor nem kell félteni a rossz Ízlés bacillusaitól. A tiszta zenei levegőben felnőtt gyermek egészséges marad lelkileg is.- 15 -
