Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11-12. szám

Fellángol az első tábortűz. Ki ne ismerné azt a boldog érzést, amikor hosszú idő után ismét együtt van egy nagy család? Sötétség borul a tájra, csak a zseblámpák fénye követi a zászlót, amint először méltóságteljesen leereszkedik a rúdon. Tiz óra után köd lepi el a tájat, a hűséges éjszakai látogató. Alszik a tábor, csak a pajta ablakaiból szűrődik ki a fény késő éjszakáig. Ott tiszti megbeszélés folyik. Nicki Karcsi bá' közli velünk a komoly tévékét. A jubileumi tábor élményszerüen át fogja élni az ezer éves magyar múlt kezdetét, a vérszerződést.

Kémleljük az eget. Sajnos nem vasámaplas! Hideg a reggeli levegő, hideg a zuhany vize is. De jól esik a mozgás, a torna! A szentmisét a szabad ég alatt tartjuk, de az idő nem kegyes. Áldozás után kövér cseppekben el kezd esni, s ránkzudul egy nyári zivatar, Mise után egyszerre olyan lesz a tábor, akárcsak egy feldúlt hangyaboly. Futótűzként terjed a hir: a tábort felosztják, megszűnnek az "országok? megbomlik az eddigi sátorrend. Elkeseredés, bosszúság tükröződik sok arcon, egyesek elégedetlenségüknek hangossal adnak kifejezést. "Már pedig én a Pajtással akarok maradni minden cuccunk egy hátizsákban van!" "Ebbe a sátorba aztán be nem teszi,a lábát senki!" "Nem azért cipeltem a hátamon idáig..." "Én a norvégokkal akarok együtt maradni..."-hangzik innét is, onnét is.

A közeli erdőben felosztjuk a tábort korosztályok szerint s megszületik a hót törzs, négy fiú törzsi Almos, Huba, Kond és Tass törzse, valamint három leánytörzs: Töhötöm, Ond és Előd törzse. Utána Káma táltos /Etele bá'/ a gondolat szárnyán visszavezeti a tábort az ezeréves múltba, a vérszerződés korába.

Délután ismét ég a munka: pöttömnyi emberkék cipelnek embertelen csomagokat a fél kilométerrel feljebb fekvő dombos erdőbe, Költöznek az amerikai sátrak, a svájci fehér sátrak,a""kutyasátrak" s a privátsátrak, és estére áll a fiu-altábor s meszsze tőlünk a völgyben a leányaltábor.