Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11-12. szám

Az esti sötétségben a donboldalon és a völgyben is fellángol a tűz. A négy idősebb törzs, két leány- és két fiú törzs külön valamint a három fiatalabb törzs külön tábortüzhöz telepszik le.

Eltelt az első éjszaka a törzsi keretben. Hat-hét különböző országból jönnek egy törzs tagjai. Igyekszünk egymást megismernio Délelőtt a két altáborban megindul a táborépités és diszités. Mire ebédhez hiv a sipszó, törzsi kapuk, cimerek, szemétgödrök állnak félig készen.

Ebédí Erre a szóra mi is jut a baernhofi cserkész eszébe? Először is az Ízletes koszt, amelyben igazán érezni a magyar szivet 3 a magyar fűszert. S szinte egyidőben Zoli bá‘, a jubileumi táborkonyha koronázatlan királya. "Fiacs - kám, hogy is szól az ötödik számú cserkésztörvény?" avagy, "Mondd csak meg gyorsan, hogy szól a morzéban az 'a'-betű, - addig nincs repeta." S ha "boldogtalan" vagy Zoli bá' szemáoen, azaz nem tudsz felelni fogaskérdéseire, bizony üre3 csajkával hagyod el a repetára vágyók hadát. De még egy harmadik gondolat is megfordul a baernhofi cserkész fejében az ebéd szóra; ez az egyetlen rövid idő, amikor napközben találkozhat és cseveghet a lányokkal ill. fiukkal.

Délután befut a táborba a jövendőbeli-múltbeli fejede - lem. Árpád, Almos fia is /Dönci/; tarsolyában ott lapul már a vérszerződés szertartás-terve. Táborépitós, forgószinpad. Este, sötétedés után, hét helyen lobban fel a tábortűz. A törzsek magukra maradnak. A heves kedélyek már lecsendesedtek, sőt legtöbbnek már tetszik az uj táborrend. A tüzeknél a törzstagok bemutatkoznak egymásnak, röviden beszélnek magukról s az országról, amelyből jönnek. Zászlólevonásnál már jó ismerősökként állunk egymás mellett. Többen is kérdik; "Mikor csinálunk megint törzs-tábortüzet?"

Már csend borult a táborra, amikor hangos robbanások,éles pukkanások hangzanak az éjszakában. Szines rakéták fúrják magukat a csillagos égbe. Távol a tanyától, egy kis tisztáson az erdő 3zólén tábortűz ég. Lángjai mintegy húsz arcot világítanak meg. Ha valaki ott rejtőzne a közelben, azt hinné, hogy külföldi cserkészek öltöttek magyar egyenruhát. Németül, franciául, olaszul és svájci dialektusban szállnak a nóták. A "svájciak" befogadó országuk nemzeti ünnepéről emlékeznek meg az ottani szokásoknak megfelelően petárdákkal és szines rakétákkal.- 9 -