Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

let. íbben az esőben azonban nem sokat fognak patrolban járni, hanem behúzódnak majd fedél alá. - Aztán intézkedni kezdett, hogy éjszakára kik térjenek vissza Nagykopunyára, és hogy kiket bir elszállásolni és megvacsoráz tatni.

Hanem este nem volt kedvük a fiataloknak a jövőről beszólni. A jelen izgatóbb volt. Az eső ömlött mintha dézsából öntötték volna. Kilka néni is megjött a sötétedés beállta előtt s a lámpa alatt a karosszókben kötögetett, félfüllel meg a gyakori rádióhireket hallgatta ö is. Meg a padlón ülő OGdnadda is, pár barnabörü lánykával.

Egyikük se láthatta a leoltott lámpákkal a tanyától nem messze haladó két "Landrover"-t, melyeket a Benson testvérek vezettek a birtok északkeleti dombvonulatától a tenger felé folyó Szinva patak nemrég ópitett nagygátja felé. S nem tudták azt se, hogy a Csorbató és az Aggtelek oldalán miliciaegyenruhás sötét alakok aláaknázzák a víztárolókat. Ki is gondolt volna ennyi emberi gyalázatosságra, rosszindulatra, árulásra?! A Szinva gátak alá is TNT töltetek kerültek az éjszaka folyamán és mint ahogy jöttek, a visszatérő Benson testvérek és cinkosaik éppúgy észrevétlenül tértek vissza a tengerpart közeláoen levő tanyájukra, a villanytelep s pumpaállomás közeliben. Pedig a hajdúk rendesen ellátták az őrségüket, de az ö figyelmüket főleg a sok repülőgépzaj kötötte le. Kert az esős, záporos éjszakában a gépek százainak zaját hallották órákon át. Persze jelentették Ubulnak, aki rögtön felköltötte Bende főmérnök urat, Fáyt meg Balázst, akikkel együtt figyelte a modernizált "Iátótorpedó", azaz radarkészülék mit mutat. A látómezőben egymás után tűntek fel a deltaformáju, tömzsi kis gépek rajai, melyek nem is tulmagasan Perth irányába húzódtak el, mások meg mintha Adelaide felé repültek volna. És közben zuhogott az eső. Bende főmérnök ur rádión kapcsolatba lépett a legközelebbi rádióállomással és jelentette, mit észleltek; azok Ígérték, soronkivül továbbjelentik a fővárosba. Telefonon nem sikerült Canberrával érintkezést felvenni; úgy látszik valahol megszakadt a vezeték, vagy talán elvágtak.

Jóval éjfél után végre aludni tértek; a bizonytalanságtól nyugtalanul. Csak a pár hajdú maradt őrhelyén és a sötét éjszakában hallgatta az eső zaját. n , , /

De nem csak ők voltak ébren, hanem az árulók is, akik egész éjszaka erösen dolgoztak. így történt, hogy egy jó órával a hajnali szürkület kezdete előtt a sótlanitóállomás kikapcsolásával a pumpák teljes erővel dolgozni kezdtek és nyomták a tenger sós vizét rogyásig a záporoktól amúgy is tocsogóssá vált mélyebb fekvésű Nagykopunya felé. Az öntöző csövek megteltek tengervízzel, a talajvíz emelkedni kezdett, egyre feljebb, feljebb.

És a hajnal első derengése még nem köszöntött be, amikor a gazemberek - akiknek száma az éj folyamán odaérkezett ellenséges csapatokkal felerősödött - felrobbantották a két hegy magastárolóját. Ugyanakkor pedig a szinültig megtelt Szinva gátjai is levegőbe repültek.

Az Örök látták a villanásokat s halikották a robbanások dördüléseit, igy rögtön riadóztattak...volna, de a villanyvezetékeket már elvágták az ellenséggel cimboráié Bensonok meg a milicisták. Nem szólalt meg hát a riadó, nem gyulladtak fel a villanylámpák, nem működött egyetlen villanyra berendezett készülék sem. Az örparancsnok kót-három embert küldött a hajdúk szállásaira, no meg a Nagyfönök és Tamás házához, meg a papiakhoz. Az egyiknek eszébe jutott az évszázadok óta bevállt riasztás és félreverte a harangokat. Ez asztán felkeltette a tanyavároska bennszülötteit is, akik rémülten hallották a zápor hangján keresztül a felrobbantott gátak felöl lezúduló árviz zaját. Mert jött az árvíz, egyre gyorsabban. A szennyes földszinü hullámok a sápadt hajnali fényben mint szürke óriáskígyók csaptak a falura, a birtokra. "Fel a háztetőkre!", jött a kiáltás és emberek, asszonyok,gyerekek kapaszkodtak fel a házak tetejére.- 19 -