Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

Mig Ubul a hajdúkkal igyekezett egyrészt segiteni ahol lehetett, másrészt őrséget elhelyezni úgy, hogy a robbantásokat okozó ismeretlen ellenség meg ne lephesse őket, addig Tibor a János kocsiján már régen felrobogott a Bende kúriához, felverte az ottlevőket. ' Pár percen belül ugy-ahogy felöltözve a rogyásig megrakott kocsit megtöltő Nagyfőnök, Fáy doktor, Balázs, József atya, meg mások, a"Toldi"felé közeledtek. A viz egyre emelkedett s ők imádkoztak, le ne álljon a motor mielőtt az óriás munkagépet elérhetik, azt megindítják és utat nyitnak két domb közt átvágva, hogy az árviz ott kifelé leszaladhasson majd.

Mindezeket Marci csak később tudta meg, mert az éjszaka Kovács doktor még a kórházban tartotta, miközben Milka néni és Zsuzsika az tires női kórteremben aludtak. Persze a félrevert harangot se hallották és a villanyáram hiánya reggelig fel se tűnt. Szerencsére Kiskopunya egy domboldalra épült, igy a Szinva árvize se jutott el oda, hanem a mélyebb völgyet keresve Nagykopunya völgyébe szaladt le.

Közben a"Toldi"-t elérték, leugráltak a kocsiból, felmásztak a gépbe, melyet Fáy Zoltán indított be. Kelet felöl a napfelkelte első rózsás színeibe öltözött az égalja, amikor a "Toldi" elindult az árvizmentesités első feladatára, a viz levezetésére. Siettek, mert a háztetőkön kuporgóknak ugyan pár perc nem sokat számított, de az állatállományból gyors munkával reméltek valamennyit még megmenteni.

A Nagykopunya völgyében helyenként többméteres mély volt a viz, de a "Toldi"-nak ez mitse jelentett. A hatalmas tárcsás lánctalpak biztosan vitték előre a jó kezekben levő óriásgépet. Már útközben beállították a hóeke formájú hatalmas földtolót a Toldi elejére; ezt a helyére sülyesztették, amint a dombnyereghez értek. Az óriási eke hihetetlen földtömegeken vágta át magát s maga mellé nyomta az embermagasságu földfalat. A Nagyfőnök ott ült Fáy mellett s távbeszélőjén irányította az elülső, hátsó és oldalsó segédvezetöket. Most hátrafelé mentek vagy ötven métert, aztán újra előre és az óriáseke most már újabb két méter mélységben vágót utat. Mégegyszer vissza, újra előre; úgy látszott, hogy ezt a manővert még párszor megismételve átvágják a dombot és a viz kizúdulhat a nyíláson. A zajban, izgalomban, a munka lázában észre se vették a Sashegy vonulatáról őket figyelő iüegen katonákat, akik a most már nappali világosságban a "Toldi" minden mozdulatát, sőt a kezelőszemélyek arcvonásait is jól láthatták. A katonákhoz hamarosan egy magasrangu tisztjük csatlakozott. Ez egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Éles hangon parancsokat adott,mire egy tucatnyi ember két géppuskát hozott oda, azokat tüzkésszé tették és mindkettőt ráirányították a "Toldi"-ra. A munkagép most már utoljára ment neki a domboldalnak, miközben oldalát szennyes hullámok nyaldosták és a viz követte a kivezető utat vágó gépet. Tüzet vezé - nyelt a parancsnok és amikor a nagy erőfeszítéssel a leviathan éppen átvágta az utolsó akadalyt s leglassabban mozgott, g géppuskagolyók halálkaszája elérte a gépvezetcket. A katonák arcizma sem rándult meg, amikor először a galambösz aggastyán zuhant le a vezetői ülés mellé,ahova egy pillanat múlva Fáy is lebukott. Kattogott a géppuska, süvítettek golyói és a "Toldi" vezetői egymás után buktak le súlyos sebekkel. A "Toldi" acéllemezeiről visszapattanó lövedékek azonban éppúgy nem befolyásolták az óriásgépet, mint a kezelői elhullása; a "Toldi" átvágta magát az utolsó akadályon, a perem mögött lefordult a túlsó lejtőre és a mögüle niagaraként lezúduló víztömegek, no meg a dombperem elfedte az orvtámadók elöl. A beállított gépezet csak ment tovább feltartóztathatatlanul.

Nagykopunyáról perceken belül letakarodott az árviz és a házakról lekuszó emberek-asszonyok hálát adtak az égnek és az őket megmentöknek, bár a géppuskatüzelés eredményét nem merték elképzelni. Ubulék hamarosan fegyveres hajdúik ólén rajokra és szakaszokra osztva legyezöalakban- 20 -