Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

Amint a tizüléses, rém gyors kis magánrepülőgép /beleértve Imrét, a pilótát is, aki a Sydney-i nemzetközi repülőtéren várta őket a géppel/ a "Kopunya" melletti betonkifutóra leszállt, és a "diszkiséretül" szolgáló ausztrál vadászkötelék felettük körözött, s aztán továbbrepült, egy ausztrál óriásbirtok képe tárult Marci elé. Az elválasztó kerítéseken túl békésen legelésző gulyák és máshol birkarqájak, távolabb vagy féltucat lovasember hajtotta a jószágot és messzebb,jobbra, facsoportok közül pirosfedeles fehér házakból álló egész kis falu mosolygott oda. Amint a gépük motorjai leálltak és a gép ajtaját kinyitották, a távolból egy kis templom harangjainak bongását lehetett hallani.

Egy nagybajszu, tatárosképü nagy ember tüsténkedett a lépcsőnél és barátságos mosolygással segitett az elsőnek kiszálló "Hagyfőnöknek": "Hozta Isten a főmérnök urat} örülünk, hogy meg tetszettek jönni egészségben."- Adjon Isten, Tamás -és barátságosan kezetrázott vele az aggastyán,- magam is igyekeztem. Rendben van-e minden?

Mig a kérdezett pár szóval beszámolt, mi történt a távollétükben, Zsuzsika odafordult Marcihoz magyarázólag:- Hubay Tamással fog maga legtöbbet együtt dolgozni, mert ő a mezőgazdasági vezetője a gazdaságnak. Hajnaltól talpon van mindennap, ismeri az egész határ minden buckáját, a föld minden csinjat-binját. A kisborjek és báránykák számától kezdve, a tiz év előtti terméseredményekig mindent a fejében tart. - Jó napot, Tamás bá’I - kiáltott ki neki ránevetve , és azzal már kászmálódott is kifelé.- Isten hozta, Zsuzsika. Jaj de szép lett, mióta nem láttam! - nevetett rá vissza az őszülő halantéku, nagydarab gazdatiszt és kezét nyújtva, lesegitette a földre a kislányt, aki kacagva köszönte meg a bókot és máris csacsogva kezdett kérdezősködni kedvencei után és egyszuszra mesélt is útja élményeiről.

Közben Tibor, Ubul, meg Balázs is kiszálltak Marcival együtt. Imre kiadogatta nekik a gép farából a bőröndöket és egyéb holmivak, melyeket - láncot képezve - rögtön az időközben odakanyarodott jeepekbe raktak, aztán ők maguk is beültek az autókba.- Nicsak, ez pacsirtaszó kell, hogy legyenl - ujjongott fel hirtelen Marci.- Ott lebeg, ni! - mutatta Jávorka.- Dehát hogy lehet itt pacsirta? Én úgy tudtam, Ausztrália az a földrész, ahol nincsenek mezei virágok, se éneklő- 17-