Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
Kedves Cserkésztestvérem! Szeptember elején kitárulnák az iskolák kapui előtted s a tudomány műhelyei sokat Ígérőén kacsintanak Rád. Te talán fájó sziwel nézzél vissza a nyár gondtalan örömeire és nehéz szívvel léped át az iskola küszöbét. Nem csábit az iskola, nem gyötör a tudományszomj. Cserkésztestvéri Ébredj föl! Isten azért teremtett Téged, hogy jobbá tedd a világot. A Mennyei Atya általad akar segíteni a szenvedőkön. A Te igyekezeteden keresztül akarja enyhíteni az éhező millió embertestvér gyötrelmét,a Te tanításod kell legyen a tudatlanok világossága, szerető szived az elhagyottak enyhülése, mosolygó arcod a szomorúak vigasztalása, segítő kezed a rádszorulók támasza. Rád vár a világ, Cserkésztestvér. Hivatásod egyszóval az,hogy az Isteni Szeretet eszköze légy embertestvéreiddej szemben. Erre azonban fel kell készülnöd. Ezért kell iskolába járnod, ezért kell nevelned magad, ezért kell hibáid ellen küzdened. Csak igy leszel alkalmas eszköz az Isteni Gondviselés kezében. Ugye, igy már nem tűnik annyira szürkének az iskola? Dolgozz, tanulj, feszítsd meg minden erődet, mert Rád vár a világ! Jó munkát! / Adám Atya- 5 -