Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
19.1 Ezért a negyven lépés futás, negyven ügetés gyorsabb járásmódjába kezdett és hamarosan jobbkéz felől feltűnt Nagykopunya, balra meg az aggteleki domb, amely ekkor már "feketéit a halottaktól". Igen szégyelte még magát, hogy vezér létére ilyen hamar lelőtték, de hiszen azért ment a harc sűrűjébe, hogy vezesse a védők harcát. Aztán, amikor az Aggtelekre felért, elcsitultak kétségei, mert a "halottak" kezét rázták, vállát veregették, s gratuláltak, hogy milyen bátran s ügyesen vezette a védelmet. Amikor meg Tibor is odasétált hozzá és megdicsérte a védelem haditervét, akkor visszatért önbizalma, de rögtön Ubul után érdeklődött.- Nézd ezt a tizenkét hajdút. Ezek elérték Nagykopunya kertjeit és a bokrok védelme alatt puskázva lekötik a belső védelem figyelmét. De látod a ott hátul, a papiak mögötti lucernást? Mintha szél fújná... - mutatta Tibor. Marci felfigyelt. Semmi szelet se érzett az arcán, pedig magasabban voltak mint a lucernás, ahol tehát teljes szélcsend kellene, hogy legyen.Aztán meglátta a lucerna mozgásának okát. V/innetou indiánjait megszégyenitö ügyességgel kúsztak ott Ubul emberei, egyre közelebb a papiak facsoportjához.- Hát bizony, ezek meglepik Zsuzsiékat, mert bizonyára öt hagytad a tartalék vezetőjeként... - nevetett ra Tibor. Mindketten feszülten figyelték a papiak méhesétől, fáitól alig husz-harminc méterre mozduló lucernást.- Odanézz nil - hallotta maga mellett. Először féltucat, majd ötven, száz "halott" figyelte a legbelső védelem pillanatokon belül várható megsemmisitését és a zászló elrablását. De ekkor valaki félreverte a templomtorony harangját. Zengett, bongott a harang... és a következő szempillantásban már vad tüzelés hallatszott a papiak fái felöl. Aztán a lucernásból tiz-husz harcos emelkedett fel s megindult az Aggtelek felé. Felujongtak a cserkészek:- A védők a fákra mászva megvárták, mig a hajdúk közel érnek, aztán usgyi ni, hogy lövik őket! Most már vagy ötven-hatvan támadót találtak el és a megmaradtaknak vagy egy gyors visszavonulás, vagy egy azonnali vad roham maradt hátra. Ez utóbbi mellett döntött a vezetőjük. Felugrott, s futott ahogy birt a kert felé. Igen ám, de a lucernás nem jó futópálya. Alig húszán érték el a kertet a támadók közül, és ezek jöttét Zsuzsiék láttak, tudták. Egy -egy házsarok, kerités, kapubejárat mögül puskáztak a támadókra,.akiket most már a fákról lekászmálódó "öregek" hátba támadtak. A nap még nem nyugodott le, hanem volt egy jó órányi világosság, mikor a hadijáték végét jelezték a döntöbirák és József atya a megmaradt "élőket" /védőket és támadókat külön csoportokban/ kiértékelő megbeszélésre hivta az Aggtelekre. A derék öreg pap nem győzte dicsérni a támadók ügyes elgondolásait s azok jó végrehajtását egyrész, másrészt a védők gyors átcsoportosi - tásait a harchelyzetnek megfelelően, no meg a fákra kúszott' "partizánok" elhárítását .- Zsuzsika terve volt, 0 meg a templomtoronyba ment s amikor félreverte a harangot, tudtuk, hogy most aztán tüzelni kell, ahogy birunk, - hárította a kis parancsnokra a dicséretet Wooloombu nagybajuszu helyettese. Aztán a kisebb számú és nem "harcedezett" védőket általában, Marcit meg- 17 -
