Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

személyesen dicsérte József atya. Végül a győztes védőkre bizta, hogy egy órán belül tábortűz égjen az Aggtelek kopasz tetején. A nótázast majd főleg Ubul legényei vezetik, Marci meg, mint a védelem győztes vezérének kitüntető megbízatása, hogy meseljen, amiről jónak lát.

Megkezdődött a száraz ágak gyűjtése, közben meg pár motoros "gulyás - ágyú" is megjelent a szinen, igy a "harcosok" jóllakhattak a tábortűz előtt. Zsuzsi egy jeep-el hazaszaladt megnézni nagyapát s mindannyiuk örömére Bende főmérnök ur is ott ült a visszatérő autóban. Az aggastyán néhány szóval kimentette magát, hogy gyengélkedése miatt nem vehetett részt a nap programjában, aztán letelepedett. Eridu legényei meggyujtották a tüzet. Magasra szálltak a lángok az olajtartalmú eukaliptuszfákból, az aromás illat betöltötte a levegőt és a férfikar elsőnek az öreg ur kedvenc nótáját énekelte el, a "Zug az erdő"-t. Aztán a lányok következtek egy vig kis dallal, amire a fiuk vastapsot adtak. Ekkor kérte fel József atya Marcit, hogy meséljen amiről akar.

Marci belenézett a tüzbe, a lángok játékába, aztán felemelkedve kezdte s- Harminc éve rég elmúlt már mióta valaki utoljára monda azokat, amikről én szeretnék beszélni. - Körülpillantott a nagy háromnegyedes körben a tűz fényétől megvilágított, napbarnitott fehérbőrű, csokoládészinü, vagy fekete arcokra, amelyekből a szemek egyforma érdeklődéssel figyeltek rá.- Édesapámtól hallottam, hogy a nagy világháború előtt néhány évvel egy rajnyi magyar öregoserkész ült a lohjai "Testvórnemzetek Jamboree"-ja esti tábortüzénél. Este kilenc után gyújtották meg a tüzet, de tizkor még a nap sütött. Mert Finnországban nyáron igen későn nyugszik a nap és éjfél' előtt északnyugaton még rózsásak a felhők. Félórán belül azonban északkeleten már a kelő napot jelzik a hajnali szinek. Szóval este tiz óra körül ott állt a magyar öregcserkészek egyike /becenevén "nagybajuszu Rettenetes Iván"/ a lenyugvó nap sugaraiban a csendes tavak közti tisztáson összegyűlt majdnem ezernyi észt, finn /köztük kelet-karjalaiak is/ és magyar cserkészek között. Arra figyelmeztette őket, hogy sokezer esztendő előtt ugyanigy ültek együtt a tűznél őseik, mielőtt egymástól elvállva az egyik csoport északra, a másik délre ment, a többiek meg a mai Oroszország egyes területein találtak ’otthont. A régi testvéri szeretet további fenntartására, tudatos ápolására intette őket, mert a rokonok szeretete nemcsak ünnepi alkalmakra elővehető külsőség, hanem a szivböl-lélekböl folyó valóság, mely az egybetartozókat kötelezi is. Aztán megemlítette beszédében azt a két német cserkészt, akik titokban csempészték ki cserkészruhájukat külföldre s boldogan öltötték fel, hogy abban a cserkész-közösségben, nemzetek fiait-lányait szeretettel magába foglaló cserkésztestvériségben részt vehessenek, ami a hitleri Németországban nem volt engedélyezve.

Marci kitárta karjait, mintha az egész tábortűzi hallgatóságot megölelné:- Magyarok, cserkészte'stvérek! Nem ok nélkül idéztem a finn testvér - jamboreen elhangzott szavakat. Szeretetet és összetartást találtam itt Ausztráliában. Es ahogy mi itt együtt hallgatjuk a tűz ropogását és nézzük a lángok játékát, sokezer magyar cserkész a világ sok-sok részén ugyanigy nézi a tábortüzet, ugyancsak egyforma magyar nóta hangzik Ausztrália táboraitól Európáig és Amerikáig, talán tudtunkon kivül Ázsiában is szól valahol a magyar dal. Csak ezt akartam mondani s megéreztetni Veletek: Hogyha elszórva is, de nem vagyunk egyedül a világon.

Ezzel leült Marci és belebámult a tüzbe. Megtapsolták a szavait nagyon. Aztán Bende főmérnök ur tartotta fel a kezét, jelezve, hogy szót kór, igy a hangoskodókat lepisszegtók, hogy az aggastyán szóhoz jusson. 0 nem állt fel, de igy is mindenki ráfigyelt.- Jól beszéltél, Marci fiam. Mégis hozzá kell tennem egyet s mást. Nem említetted az otthon Magyarországon levőket. Megértem, ha1nem is helyeslem, hogy kivételesen elfelejtkeztél róluk. De említetted a szeretetet, amely a- 18 -