Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
Az elet apró hőstettei és a boldogság tudománya Marseille, a nagy francia kikötőváros temetőjében egy kis varrólány szobra áll. Ez a leány nem vezetett katonákat az angolok ellen, mint Jeanne d’Are, nem vágta le Holofernesz fejét, mint a hőslelkü Judit - Marseille polgárai mégis szobrot állitottak neki és rávésették a szoborra: La heroine - A hősnő, A kis varróleány nem cselekedett semmi világraszólót, mindössze annyit jegyzett fel róla az emberszivek krónikás könyve, hogy a békeévek csendes világában, amikor a térdigérő, hosszú hajnak nagy volt a keletje - a kis Marie Debroche tündöklő hajának aranyszőke zuhatagát tövig levágatta és 50 frankért eladta, hogy nagybeteg apján segitsen. A marseillei varróleányka története példa rá, hogy valaki hős lehet anélkül, hogy egyetlenegyszer is fegyver lett volna a kezében, példa arra, hogy vannak az életnek olyan hőstettei, a szivnek olyan fegyvertényei, amikhez nem kell se golyó, se tőr, se kard... A házban, ahol lakom, minden nap felveri egy szolgálóleány éneke a délután csöndjét... Micsoda hősi dal ez, ennek a láthatatlan láncokkal a mosogatódézsához bilincselt, szegény szolgálóleánynak az éneke! Fiatal lány ő is, mint a többi; szive van neki is, mint a grófkisasszonynak, csak éppen szabadideje nincsen, hogy leülhessen a kis cselédágyra és a szive verését hallgassa... Nem hős-e ez a kis cselédlány, aki egész nap piszkos holmi közt éli le élete legszebb éveit és a sok mosogatnivaló közt sem felejt el - énekelni?... (Folytatása a 15. oldalon.) 9
