Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

ÉLT EGYSZER EGY SZEGÉNY E»<BEU s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly, A gyermekek sokszor harmadnapig sem kantok egy falat, kenveret, olyan nagy szükség volt a háznál,. A szegény e^her azért, elindult, ho^v valami kevés ennivalót keressen a gyermek"! számára, ''mint, megy agy erdős helyen, e— 1 eine áll az ördög ember kénéhen, s azt kérdi tőle:- Hova mész, te szegénv ember0

r 7 ,- En megyek,hogy egy kis eleimet szerezzek a gyermekeimnek. Ha valamihez nem fogok, mind moshatnak étien, - feleli a szegény emher.

Arra azt- mondja az ördög:- Azért egy tapodtat, se menj tovább, maid én adok neked eey olyan nortékát, ami + ha okesan használsz, ga^da" leszel, s n"m lesz soha szükség a házadnál. *Tesze ez a kicsi dió,ennek az a túl ajdonsága ,ho"y akármit, parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeriben.- T)e hét, én azért neked mit adjak1? - "*t kérdj a szegény emher,- Én nnm kérek sokat - feleli az ördög, - csak azt add nekem, amit. tm nAn fedsz e házadnál.

A sze"énv embem monde1 keaiV,bomv mi volna ez, amit ő nem tud? De semmi eszébe nem jutott,, s minthogv erősen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól,

Hazaérkezik a szegénv emher a dióval s kérdi a felesége:- Hát hoztál-e valami ennivalót?Mer+ szinte ében halunk, úgy oda vagvunk!- Én, hallod-e, semmi étel félét nem hoztam - azt mondja a szegénv ember, - hanem hoztam egy ritka diót. F.zt nődig adta nekem egy emher, s az azt mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz.- S ezt miért adta neked? Mert tudom, hogv ingven esak nen adta, - kérdi a felesége.

Azt mondja rá a szegénv ember:- Nekem egyebet, nem mondott, csak annyit,,hogy amit én a házamnál nem tudok, azt adjam neki a dióért. En gondolkodtam, de semmit sem tudtam olyat, oda is Ígértem.

Arra fellobban a felesége, s azt mondja:- No, te nogány, mit tettél, látod-e? Én most várok gyermeket, s te azt nem tudtad eddig, s te azt eladtad előre.- Már, feleség, arról én nem tehetek, ennek most már úgy kell lenni - mondja az ember, s parancsol a diónak: - No, te kiesi dió, az én házam népének, velem együtt, étel, ital, ruházat, s minden hőven legyen!

S arra meglett minden, amit az emher mondott, s a háznén olyan jóllakott a legfinomabb ételekkel, ahogy többször sohasem.

A gazda mármost még nagyobbra akart terjeszkedni, s parancsolta a diónak, hogy neki a kiesi háza helyett legyen - 10 -A kicsi Dió