Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

_-1

A Hold sarlója hidegen csillog a torony mögött. Az utcákon apró háztetőkön kéken csillan a hó. A kéményekből sötét venyigefüst bodorodik. A fehértarisznyás kantáié gyerekek hazatértek. Az utolsó ostordurranás is elhangzott, mellyel a legények a szent estét köszönteni szokták. A falu csendes, de minden ablaka világos. Bent a házakban ünnepi illatok úszkálnak. A kamrákban fűszeres kocsonyák és füstölt húsok hideg illata. A konyhákban a töltöttkáposztáké és forró feketekávéké. A szobákban kalács, dió, fahéj és a fenyőfa jó szaga. A leteritett asztalon ég az ünnepi lámpa. Mellette áll a kis fenyő. Néhány gyertya ég és aranyos dió és alma csillog rajta. A karácsonyesti ünnepi vacsorát már megették. A húsételek az ójfeéli mise végét várják.

Az asztalnál ünneplő ruhában, pipázva ül Zugó Márton a sok kis unokával, menyeivel és egyetlen menyecske-lányával, a Veronkával, aki ölében szoptatja kisfiát. Távolabb, a búbos kemencéhez közel, másik asztal is meg van teritve. Annál ülnek a vök és a házas fiák és dióra kártyáznak.

A karácsonyfan néha meg-meglibben a gyertya lángja.- Akkor is volt hó? - szólal meg az egyik unoka.- Volt! - mondja Márton gazda.- Hát akkor hogyan legeltettek a pásztorok?- Sehogyan se! A sok marha a karámban állt. Oda vetettek nekik szénát. Sok szénakazal volt ott.- És a pásztorok aludtak?- Ki aludt, ki nem! Bémelyik feküdt a kazal tövében. Fejére húzta a szűrét, úgy aludt. Mások távolabb pipázgattak. A fiatalok kártyáztak.- Huszonegyest?- Bizonyosan!- Fgy bojtár harmonikázott.- 6 -