Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
Az unokák elandalodnak kissé. Szép a harmonikaszó. Kivált téli estéken. Urangyala után.- És mikor jött az angyal?- Először nem az angyal jött. Először az üstökös jött. A hosszufarku csillag. Két fényes szeme vo]t, mint a csigabigának. Süstörgött, sziporkázott az égen, mint a gőzmasina. Gyémánt gőzmasina. A többi kis csillag ugrándozott körülötte, mint a szöcskeraj az ember lába előtt a mezőn. Egyik fölfelé ugrándozott, a másik lefelé. Egy ilyen lefelé ugrándozó csillag mindig lejjebb jött és a pásztorok már attól tartottak, hogy közibük esik.- A csillag?- Azt De nem csillag volt. A csillag fénye meghasadt. Két nagy szárny lett belőle, közepéből pedig egy gyönyörű angyal s hirtelen odalibbent a pásztorok elé a havas rétre. Mintha valami nagy madár szállt volna elébük. A pásztorok igen megijedtek, mert még soha se láttak angyalt. A marhák is elbődültek. Atbirkák egymásra torlódtak. A bika csaknem elszakitóttá a láncot, mellyel a korláthoz volt kötve. A pásztorok el akartak bújni a kazlak közé. Sőt olyan is volt, aki futni kezdett a havas pusztaságba.- Miért féltek az angyaltól?- Mert igen szép volt! Szárnyai tüzesen csattogtak. Piros ruhája lobogott. Lábán nem volt semmi. Mezitláb állt a havon és apró körmei csillogtak, mint a gyöngyház.- Nem fázott a lába a havon?- Nemi Mikor leszállt a hóra, egyszerre olyan langymeleg lett körös-körül, akárcsak májusban. A csattogó szárnyaiból pedig kábitó ibolya- és szekfüszag áradt ki. És amikor megszólalt, a pásztorok hátán végigborzongott a gyönyönvörüség. Mert olyan volt a hangja, mint a hegedűé.- És mit mondott?- Iszen tudodI Tanultátok az iskolában. A nagyobbik unoka feláll a székről és elmondja:- Ne féljetek pásztorok, nagy örömöt hirdetek néktekt Ma született a Megváltó Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy kisdedet pólyába takarva, jászolba fektetve!- Es kezével a város széle felé mutatott, - folytatja Márton gazda - ahol az üres istálló állt. Benne Szent József és Szűz Mária. A tüzes szárnyú angyalt pedig ezer apró kis angyal vette körül s a nagy angyal úgy állt ott köztük, ,mint mikor a Holdnak udvara van.- És visszamentek az égbe?- Vissza! Egész utón azt énekelték; Dicsőség a magasságban Istennek,békesség a földön a jóakaratu embereknek! A Veronka ölében elaludt a csecsemő. Az anya fölkel és lábujjhegyen a tulipános bölcsőhöz viszi. Gyöngéden belefekteti és betakarja. Aztán újra visszaül az asztalhoz. Ez az egyetlen este, amikor az asszonyok nem dolgoznak, hanem ünnepi áhitatban az asztalnál ülnek és kezüket összeteszik.- Aztán? - szólal meg újra a kisebbik unoka és megcsillan sötét szeme.- A pásztorok néztek az elszánó angyalok után. Kitárt karral, térdenállva néztek utánuk. Mikor aztán az angyalok eltűntek, a pásztorok hirtelen felugráltak és hangosan kiáltozni kezdtek. Oly nagy volt az örömük, hogy a kazlak mellett táncolni kezdtek örömükben. Csizmaszárukat csapkodták és báránybörsüvegeiket a levegőbe dobálták.- Menjünk! Menjünk! - kiáltoztak hangosan. - Nézzük meg a Kisdedet, aki most született minekünk! T
