Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
A tábor lapját, a "Kaláka"-t pillanatok alatt szétkapkodják. Hasábjain megjelennek a legújabb tábori hirek,épp úgy mint a konyha termékeire célzó tréfás dalok, melyek betanítására nem is kell nótavezetö. Már vacsora közben éneklik, hogy "Ez a leves azért sótlan, Tegnap benne csajkát mostam. Sej, haj, regös a babám. Szeret is az engem igazán." E versszak szerzője bizonyára már előre kóstolgatott az egyik kondérból s tévedését énekelte meg emigyl - Hogy ez tényleg Így történt-e, nem tudni} tudtunkkal azonban a "Kaláka" ez első rendszeresen megjelenő "tábori napilap" az emigrációban. * * * Mire az ember beleszokik a tábori életbe, megszokja az éjszakai vacogást, a hideg vízzel való borotválkozást, az állva elfogyasztott székelykáposztát, szinte vége a hétnek. Reggeltől estig pereg a program. Az idő múlását csak a napostiszt sipja tartja számon. Észrevétlenül beköszönt péntek, a vizsgák napja. Ezeken kizárólag a regöstudás és a magyarságismeret számit, igy sok, különben derék cserkész számára is "irgalmatlan "órák következnek. Az Írásbeli kérdések egyetemi színvonala azt eredményezi, hogy az általános regösanyagból a táborozóknak alig több mint fele felel meg a követelményeknek; a szakvizsgákon kb. 25$ állja a sarat. Regöscserkészet minőségi munkára törekszik. * * * Pénteken este közös tábortűz az őrsvezetői táborban. Hatalmas máglya világítja a körülötte ülő 200 cserkész arcát. Az 1960-as jubileum óta ez tán a legnagyobb tábori találkozó. Jól esik látni, hogy sokan vagyunk. Mielőtt ki-ki visszaindul saját altáborába, közös imára gyülekezünk a mécsesekkel megvilágított táborkeresztnél. » * * A tábor második szombatja az ifjúsági konferencia napja. Konferenciánk témakörét a magyarság problémái, az emigráció feladatai alkotják. Az elhangzó négy előadáshoz sok a hozzászólás, mindenki érdeklődik, hiszen az elmúlt hét nap alatt mindannyian éreztük, hogy a népi kultúra súlyos mondanivalót tartogat számunkra. Mindannyian ráébredünk arra, hogy a regölés nem szerepelni vágyó műkedvelők, nem a falusi romantikába temetkezök ügye, hanem olyan fiataloké, akik felismerik, hogy a népdal, ballada, mese, népi tánc, a magyar ember diszitökedve egy és oszthatat - lan a magyarság sorsával, annak kérdéseivel. * * * Szokatlanul hűvös idő köszönt be szombat délutánra. A nap olykor előbukkan, majd újra elrejtőzik, sejtelmes rózsaszínű fényt árasztva az egyre sötétedő esőfelhők mögül. Ilyen időben kerül sorra a Jeles Napok* a népi kalendárium szokásainak bemutatója. A szereplők kitünően beleélik magukat az alakításba. Karácsonyi hangulat, bölcsöskézés és háromkirályjárás vezeti be a majd két óra hosszat tartó műsort. A télutó szokásainak hangulatához maga a hűvös, borús időjárás is kedvez, igy a közönség könnyen beleképzelheti magát a balázsjárók, gergelyjárók.kiszehajtók világába. Időnként azonban megered a zápor, kiadós cseppeket hullatva az előadók papirsüvegeire no meg a nézők fejei felett kifeszi - tett esőkabátokra is. Vannak akik a közeli pajtába, házba menekülnek, a bátrak azonban kint maradnak és Oábor bá' lelkesítő kózintéseire vig nótába kezdenek. Néhány pillanatnyi napsütés azonban elegendő ahhoz, hogy « bemutató újból teljes lelkesedéssel peregjen. Kattog Vili bá', tábori fényképészünk lencséje amint a pünkösdölök, aratók élénk tánclépésekkel keringenek, kavarognak az ázott füvön. Újra beborul az égbolt, de a magyar vidék szinte minden tájáról eredő szoknyák tarka repdesése, a legények kalapjait diszitő szalagok pompája pótolja az elmaradt napsugár csillogását. * * * "Élmények, elmenyek, hosszú útra menyek...", szól az ősi székely dallam 60 ballagó regös ajkáról. Búcsúzunk. Utolsó tábortüzünk fénye lassan elvész az éjszakában. Felettünk azonban Csaba királyfi útja világit az augusztusi égbolton. Kodály tanítása jut eszembe: "Hisszük,hogy minden nép megél addig, mig van mit mondania embertársainak!"- 14 - - M.P.-
