Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

Akkor is ott ült műhelyében a háromlábú széken, és varrogatta Ali Musztafa papucsait, amikor nagy ágyudörgés hangzott fel a budai sáncok felől. Katonák robogtak mindenfelé, a basa kivont karddal száguldott fehér lován... A magyarok ostromolták Budát. László a helyén maradt, és varrta a papucsot.

* , , , , / /

Égett a var, az agyuk szünet nélkül szóltak, veres volt a Duna a

kiömlő vértől.

László a papucsot varrta.

Estére bevették a magyarok Budát. Nagy riadalom támadt az utcákon, vig zene zengett, hetyke magyar vitézek táncoltatták paripájukat a piacon.

Egyszercsak trombitaharsogás zengett fel a papucskészitö műhelye előtt. Andaházi kapitány jött a huszárjaival. Andaházi kapitánynak csak a féllábán volt csizma. A másikat elveszítette a harc hevében.

Es most csizmadiát keresett Budán, aki hamarosan csizmát varrna neki, mert félcsizmában nem táncolhat a győzelem örömére.

Akkor letette Kelemen László a félig megvarrt papucsot.- Itt vagyok, kapitány uram! - szólt ki a műhelyből. - Én megvarrom a sarkantyuscsizmát.

Andaházi kapitány felkacagott.- Nem értesz te ahhoz! Varrjad csak te tovább a papucsokat!- No, hát meglesz a csizma! - kiáltotta nekivörösödve Kelemen László. ,

És mire besötétedett volna, Kelemen László egy fél sarkantyuscsizmával a vállán szaladt Andaházi kapitány szállására.- Derék török vagy! - kiáltott fel a kapitány, és beleugrott a csizmába.- Nem vagyok én török! - felelt Kelemen László. - Ahogy ezt a sarkantyuscsizmát megvarrtam, egyszerre magyarrá lettem megint. Mert magyar csizmadiának születtem.

Krúdy Gyula- 7 -