Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

Sok szegény próbázónak szereztek már keserű órákat ezek a furcsanevü görbe vonalaki A térképet nézegetve, még egészen szerényen és barátságosan kanyarognak szerteszét és összevissza /hol közelebb, hol távolabb egymástól/, mihelyt azonban arról van szó, hogy "használatba vedd" őket, rendszerint kiderül, hogy nem egészen érted, mit is jelentenek tulajdonképpen. .,

Próbálj most bátran szembenézni velük: rajtad holmi girbe-görbe vo nalak nem fognak kit Legjobb lesz, ha félretéve minden tudományos fejtegetést, csupa hétköznapi eszközökkel, egyszerű hasonlattal segited elő az elképzelésedet. Kezdjük mindjárt egy megható kis mesévelI

1. Volt egyszer egy szép csendes tó.

Közepén apró kis sziget emelkedett ki belőle. Odaevezett Jóska és Pista s mig Jóska a csónakra vigyázott, Pista kiszállt és egy hegyes karóval köröskörül

jól bevéste a földbe azt a vonalat, ahol __

a viz a kis szigetet érintette. A tó apadni kezdett, a kis szigetből mindig

több látszott ki a vizből. A fiuk naponta körülrajzolták a viz szélét a sziget földjén. Minél alacsonyabbra apadt a viz, annál hosszabb volt az önmagába visszatérő vonal, amit a fiuk rajzoltak. Az előző nap bevésések szépen látszottak a szigetecske felületén. Szép vízszintesen következtek egymásután, mert hiszen a tó vi- ^

ze mindig vízszintesen vette körül a szigetecskét. Egyszer a tavon állomásozó hidroplán vezetője meghívta a két fiút egy sétarepülésre. Pista a fényképezőgépét is magával vitte és amikor pontosan kedvenc szigetük fölött repültek el, felvételt készített róla. Előhívás után ^ nagy örömmel látták, hogy a naponként bevésett görbe vonalak pompásan látszottak a sziget kópén. A felvételen a vonalak laposan, egy sikban látszottak: a fiuk mégis tudták, hogy egy kiemelkedő kis dombot ábrázolnak, hiszen a nagyobbodó görbe vonalak mindegyike az előzőhöz képest mélyebb és mélyebb helyzetet mutatI

2. Jóska és Pista aztán odahaza a városban is szerette volna bemutatni azt, amit a kis szigeten csinált. De hogyan? Anyai engedéllyel előszedtek egy hatalmas mosdótálat, a 'közepébe gipszből kis hegyet készítettek, beállítottak egy centimóterbeosztá - sós vonalzót és amikor mindez megvolt, annyi vizet öntöttek a tálba, hogy a kis gipszhegy bői csak éppen a csúcsa látszott ki. /Éppenugy, mint ahogy a szigetecs ke teteje állt ki a tó vizéből./ Amikor a viz megnyugodott, bicska hegyével szépen megjelölték a gipszhegyen azt a vonalat, ahol azt a viz érinti. Ezután kimertek annyi vizet, hogy a viz szintje éppen egy cen- 8 -HMW»' ntvonotak!