Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

A

sarkantyús

csizma

Egyszer régen, amikor még Ali Musztafa basa parancsolt Budán, portyázó törökök egy tízesztendős magyar fiúcskát vittek be Budára a basa elibe, akit valahol a Kunságban raboltak el az országúton.- Hogy hívnak? - kérdezte a basa a barna magyar gyereket.- Kelemen László a nevem. - felelt bátran a fiú.- Mi az apád foglalkozása?- Csizmadia. Sarkantyuscsizmákat varr a magyar vitézeknek.- No, akkor te jó leszel papucskészitőnek - mondta a basa, és nyomban odaadta inasnak a fiút az udvari papucskészitöjéhez.

A kis Kelemen László egynéhányszor megpróbálkozott a szökéssel, de a törökök mindig észrevették, és keményen megbüntették. Lassan beletörődött a sorsába.

Ahmednek hivták a basa udvari papucskószltSjét. Öreg török ember volt Ahmed, aki már sok vizet látott a Dunán lefolyni. Az öreg Ahmed jósziwel volt a szegény kis magyar rabhoz.- Fiacskám - mondogatta neki -, ha jól megtanulod a papucskészitést, még ember lehet belőled. Én már öregember vagyok, maholnap meghalok. Akkor te lehetsz a basa udvari papucskészitője.- De mikor én sarkantyuscsizmát szeretnék varrni, nem pedig papucsot!kiáltott fel Kelemen László.- Fiacskám, te rab vagy! - mondta komolyan az öreg Ahmed. - Neked nem lehet akarni. Azt kell tenned, amit parancsolnak.

Az öreg Ahmed jó bánásmódja meg a futó idő lassan-lassan feledtette Kelemen Lászlóval a délibábos Kunságot, a szülei házat... Csak egyet nem tudott elfelejteni. A sarkantyuscsizmát, amit az apja magyar vitézeknek varrt. Ha egyedül volt, kezébe vette a krétát, és szép sarkantyús csizmákat rajzolt az ajtófélfára. Ha a műhely előtt a szegletkövön ült, akkor is sarkantyuscsizmákat rajzolt a porba.

Az öreg Ahmed ezután nemsokára meghalt. A halálos ágyán Kelemen Lászlónak hagyományozta a turbánját meg a papucskészitö szerszámait. A basa pedig megtette udvari papucsvarrójának.

Telt-mulott az idő. László megemberesedett, és jóformán már kezdte el felejteni a magyar szót is. Hisz senkivel sem beszélhetett magyarul. A sarkantyuscsizmák is csak nagy-néha jutottak eszáoe. Varrta a papucsokat reggeltől estvéig.- 6 -