Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

Ä két hoIÁusóiáh

Irta Mikszáth Kálmán

(18)

A RAB

Nagyot sóhajtott Laci, mikor végre hosszú, fáradságos ut után ott álltak a sárospataki várnál. Zászló nem lengett a homlokzaton. A. fejedelem nincs most itt.- Itt vagyunk, Marci bácsi; most már a legelső dolgunk utána járni a bátyám ügyének , aztán valami alkalmazást keresünk magunknak.

Megtudták nagynehezen, hogy csakugyan ott ül egy Veres István az egyik várbeli tömlöcben; valamelyik jóakaratu lándzsás őr meg is mutatta nekik az ólmos ablakot, ahol ül.- Mit vétett? *

Az őrök vállat vontak:

"Ki tudná azt? Sokat nem kötnek a mi orrunkra. "- Nem hallották kegyelmetek, mi fog vele történni?- Fölakasztják! - felelte kurtán a porkoláb.

Laci szemeiből kicsordultak a könnyek.- Ugv tetszik, nagyon sajnálja az urfi, talán valami atyjafia?- Testvére^.- En bizony azt hittem, senkije sincs.Osak egy nagy fekete kutya jár ide vonitani.Azt mondják, övé.- Igen,kellett lennie egy kutyájának. Megismerném én, ha itt volna.

Az őr szétnézett az udvaron és füttyentett, mire a kerek bástya mögül előugrott egy lompos fekete kuvasz,mogorván vicsorgatva a fogait. Laci megismerte: ugyanaz volt, amelyet a haldokló boszorkány testált rájok.

19