Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

1- Ragaszkodó állat, itt van szüntelen és őrzi a gazdáját. Pedig *iszen eleget őrizzük azt mi is.- Ragaszkodóbb,mint a mi fehér kutyánk volt, - jegyezte meg Boncz Márton.- En csak azon tűnődöm, - folytatta a porkoláb, - hogy mit eszik? Itt még csont sincs.

Laci megtört, tompa hangon kérdezte: lehetne-e beszélni a fogollyal?- Nincs rá eset. Amiatt kár is volna a várnagyhoz fáradni.- Ki a várnagy?- Krucsay.

Laci me?rázkódott erre a névre s dacosan hebegte :- Hol tudhatnám én meg, mit vétett a szegény testvérem?- Azt Bercsényi uram őnagysága mondhatná meg, mert az ő emberei hozták ide vasban Sátoraljaújhelyről .

Bercsényi éppen Sárospatakon időzött, de Lacit elutasították, nem kapott kihallgatást. Azt mondták, köszvényben szenved a gróf és nem ereszt be magához csak javasasszonyokat és jósokat. Amazokkal gyógyittatja magát, ezeket pedig szerette, mert a jóslataik, ha jók, kiszivárognak a nép közé s emelik a hangulatot. Ugyanazt teszik, amit a dupla lénung.- Aíost már mit csináljunk? - tördelte kétségbeesetten a kezeit Laci.- En még tudok egv módot.- Mi lenne az?- Be kell menni hozzá vagy jósnak vagy javasasszonynak a képiben, de minthogy az utóbbi nehezen menne...- Igaz, kiadom magamat jósnak.- Az nagy bolondság lenne tőled, mert ahogy én sejtem azon dolgokból,amiket útközben elmondtál életed tarkaságai közül, ama Rozsomák János nem lehetett más, mint gróf Bercsényi.- Azt gondolod?- Meg vagyok róla győződve. Hiszen a fölke20